Ez a rész arról szól, hogyan tanultam meg elégedettnek lenni egyedülállóként.
Kategória
Blog
Tegnap hamvazószerdával megkezdődött a nagyböjt: az elcsendesedés, az Istenre figyelés negyven napja. A hamvazkodás üzenetéről és annak történelméről Bese Gergő atyát kérdeztük.
Korábban az oldalon megjelent Ágoston-Papp Dorottya tollából egy cikk Kételkedni könnyű. Kételkedni könnyű? címmel. Összességében egy nagyon jó írásnak tartom olyan témában, amit szeretnék kiegészíteni pár szemponttal és reflektálni egy-két gondolatra, mivel magam is az elhúzódóan kételkedők számát gyarapítom.
Milyen gyakran hangzik el baráti, vagy épp családi beszélgetések során az a felkiáltás, hogy „téged ki kéne találni!”. Általában azokra az emberekre szoktuk mondani, akik eltérnek az átlagostól, vagy van egy különleges hobbijuk, vagy egy hihetetlen történetük – én utóbbiakat mesélő barátaimra szoktam használni ezt a kifejezést, nem egyszer a hasamat fogva a nevetéstől.
Személyes tapasztalatomon keresztül döbbentem rá, hogy sokszor észre sem vesszük, mekkora hatással vannak ránk az okoseszközök, és a kelleténél nagyobb teret engedünk nekik életünk irányításában. De vajon ez hogyan befolyásolja az Istennel és az emberekkel való kapcsolatunkat?
“Miért siettem ennyire? Nem ért volna rá? Miért szaladunk, miért sietünk mindannyian”?
Az írás eredetileg megjelent a MiDió.hu oldalon, melyet hozzájárulással most teljes terjedelmében közlünk.
Nem mindennapi látvány egy pap motoron ülve, azonban Hodász András atyánál kevesebben várták a jó időt, amikor újra két keréken falhatja a kilométereket. Szenvedélyéről és a motorozás leírhatatlan élményéről a #papifranko videójában mesélt!
Ha már ilyen szépen felkelt a nap előttem, és halványan bevilágítja a szobát, akkor én miért ne kelhetnék fel, hogy magam is beragyogjak másokat? Nagy lendületet veszek, fejben már el is terveztem az indulást, az agyam kiadja a parancsot az izomzatnak felkelni, de… csak még öt perc…