2019. 03. 07.

„Ne szégyelld Krisztus jelét a homlokodon viselni” – Bese Gergő atya hamvazószerdáról

Tegnap hamvazószerdával megkezdődött a nagyböjt: az elcsendesedés, az Istenre figyelés negyven napja. A hamvazkodás üzenetéről és annak történelméről Bese Gergő atyát kérdeztük.

Honnan jön a hamvazkodás szokása?
A hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. A szomorúság és megbánás jeleként már az ószövetségi ember is hintett hamut a fejére, így Józsue is könyörgésekor: “Józsue megszaggata ruháját, s arcra borulva feküdt a földön az Úr ládája előtt, egészen estig. Ő is, a nép vénei is hamut szórtak fejükre.” (Józs 7,6)

De jelenti az ember megalázkodását is: “Ábrahám folytatta és így szólt: “Vettem magamnak a bátorságot, hogy beszéljek Urammal, pedig csak por és hamu vagyok.” (Ter 18,27)
Vagy mint Jób, aki megalázkodva bízik Istenében: “Lehet-e az ember Isten előtt igaz? Állhat-e férfi tisztán alkotója előtt? Azokban sem bízik, akik szolgálnak neki, angyalaiban is lel kivetnivalót. Hát akkor azokban, akik viskókban laknak, akiknek alapjául a föld pora szolgál…” (Jób 4,14-19), de Isten a szeretet és “tudja jó, milyen az alkatunk, tudja, hogy a porból származunk.” (Zsolt 103,14)

Ennek emlékét a mai napig őrzi a szertartás. Az előző évben megszentelt és elégetett virágvasárnapi barka hamujából vételezzük a hamut.

Mikor égetik el a hamut?
Nincs meghatározott ideje az elégetésnek, kellemetlen, ha hamvazószerdán a mise előtt állunk neki a hamu “készítésének”.

“Porból lettél és porrá leszel” – mondja a pap. Ez csak egy emlékeztető, vagy több
annál? Van lelki hozadéka, mint például a Balázs-áldásnak?
“Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából…” (Ter 2,7) és “arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.” (Ter 3,19)
A Halotti beszéd is említi az ember elmúlását: “Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk. Bizony, por és hamu vagyunk.”

Nagyon erős ez a kép, és szinte idegen tőlünk, hogy ennyire határozottan felszólítjuk a híveket a bűnbánatra, mert az elmúlás közel van! Emlékeztetjük őket a halandóságunkra, a fizikai test elporladására és arra, hogy semmit nem viszünk magunkkal az örök hazába. A lelki hozadéka ennek a paraliturgiának az, hogy ráébredünk az idő gyors múlására és arra, hogy nem ismerjük sem a napot, sem az órát, amikor eltávozunk ebből a világból.

Van-e útmutatás arra, hogy illetlenség-e letörölni egyből a homlokunkat?
Diákjaimat minden esztendőben arra bátorítom, hogy ne szégyelljék Krisztus jelét viselni a homlokukon hamvazószerdán. Megmelengeti az ember szívét, amikor az utcán, üzletben olyan emberekkel találkozik, akik felvállalják hitüket a nagy nyilvánosság előtt. Nem rejtik véka alá kapcsolatukat. Persze missziós jelentősége is van a kereszt homlokon való hordozásának, a kíváncsiskodókkal nagyon jó beszélgetés indul el arról, mire is emlékezünk hamvazószerdán.

Számodra mit jelent a hamvazkodás?
Egy új időszak kezdetét, amikor ismételten elcsendesedek, kilépek a már megszokott komfortzónámból. Többet igyekszem imádkozni, figyelmesebb akarok lenni más problémáira. Igyekszem a pénteki hústilalom mellett valami más lemondást is vállalni. Különösen jó lenne az édesség, nassolgatás elhagyása. Remélem lesz elég kitartásom hozzá.

Bese Gergő Interjú
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás