Nemrég részt vettem a Szent András Evangelizációs Iskola által szervezett Emmausz kurzuson, és az itt szerzett tapasztalataimról, élményeimről szeretnék néhány szót ejteni.
Kategória
Blog
Elgondolkodtató és mindenekelőtt nagyon őszinte írás érkezett a postaládánkba: Ágoston-Papp Dorottya a hitéhez kapcsolódó kételkedéséről számol be. Habár írásának több részével a 777 csapata nem ért egyet – például az abortusz vagy a nyitott kapcsolat témakörében – mégis a téma fontossága miatt a publikálás mellett döntöttünk. Többek között azért is, hogy újra és újra emlékeztessük magunkat: a 777 egyik küldetése, hogy a hitét kereső emberek támasza lehessen. Mert nem szégyen kételkedni: nem az a nagy baj, ha időnként messze kerülsz Istentől, hanem ha már nem akarsz visszatérni Hozzá! Ezúton köszönjük Dorottya őszinteségét!
Számtalanszor vagyok úgy, hogy nagyon erősnek érzem magam, és határozottan kijelentem, hogy nem hagyom el Istent, nem fogok a Sátánra hallgatni. Ilyenkor nem csak a tudatos végiggondolás segít, hanem az érzelmeim is. Olyan mintha egy modern kori kereszteslovag lennék. „A hit az én pajzsom, és az ige az én kardom…”
Egészen páratlan médiakampány indult az M5 kulturális televíziócsatorna Esti kérdés című műsora ellen, amiért a homoszexualitás megváltoztathatóságával foglalkozott. A beszélgetés egyik vendége Hodász András atya volt, aki Facebookon reagált az elmúlt napok boszorkányüldözésére, ezt a bejegyzését változtatás nélkül közöljük. A másik meghívott Szőnyi Szilárd hamarosan interjút ad a 777-nek.
A Panamai Ifjúsági Világtalálkozó és a magyar Panama-nap közeledtével elgondolkodtam azon, hogy miért is érdemes ilyen ifjúsági találkozókra menni. Hogy miért nem kérdés, hogy én megyek, hogy miért szeretek ilyen eseményekre járni.
Rakaczki Bence. A név, amely minden túlzás nélkül hosszú évtizedekre beíródott a magyar labdarúgást kedvelő emberek szívébe. Csodagyerekként robbant be ebbe a közegbe, hogy hét évvel ezelőtt csodálatos emberként térjen vissza Teremtőjéhez. Kivételes, nagybetűs egyén képe rajzolódik ki előttünk, aki minden örömét és szenvedését Istennek ajánlotta, akinek halálos ágyán utolsó mondata ez volt: „Köszönöm, Istenem!”
Keresztény életünk során vannak időszakok, amikor nagyon átérezzük Isten jelenlétét az életünkben, de vannak olyan pillanatok is, amikor minden erőnket össze kell szednünk ahhoz, hogy imára kulcsoljuk a kezünket. Mégis, egy valami biztos és ez mindig is igaz marad: Isten mindig velünk van, függetlenül attól, hogy átérezzük-e ezt vagy sem.
Tóth-Simon Károly első írását a 777-en – amelyben a rózsafüzérrel való kapcsolatáról mesélt – több ezren olvastátok el. Újabb írásáról 9 okot sorol fel, amiért Jézust követi, és a legvégén egy nagyon fontos kérdést tesz fel: Te miért követed Jézust?