Egyperces gondolatok az anyai élet vidám, felemelő, vágyott, olykor tehetetlen, máskor inspirált pillanatairól.
Kategória
Blog
Nem olyan régen betöltöttem az utolsó XX-es életévemet és ezzel együtt a köszöntésekkor kedvesen emlékeztettek, hogy jövőre már 30 leszek. De ne aggódjak, mert az is csak egy szám. Őszintén szólva nekem mindeddig meg sem fordult a fejemben, hogy aggódnom kellene a korom miatt. Vajon miért izgat az életkor annyi embert? Miért olyan nehéz szembenézni az évek múlásával?
Ma véget ért a tokiói olimpia, amelyen számtalan szép sikerrel örvendeztettek meg minket a magyar sportolók. A rengeteg érmen túl jó volt látni a szép helyezéseket is, amelyeknek, én úgy látom, hogy itthon is megtanultunk örülni.
Manapság talán az olimpia kapcsán mindenkinek a minél jobb eredmények hajszolása jut eszébe. Az igazi olimpiai eszme, a fair play szelleme pedig talán kevesebb figyelmet kap. Pedig szerencsére még mindig akadnak olyan pillanatok, amelyek erre emlékeztetnek minket.
Szilveszterkor ünnepeltük a hatodik házassági évfordulónkat, így most javában rójuk a hetedik évet, amitől rengetegen félnek. Úgy tartják, ez a házasságok egyik kritikus éve, ilyenkor sokan válnak. Jegyesoktatóként tudom, hogy nem teljesen alaptalanok az aggódó hangok, de szeretnék néhány biztató szót írni azoknak, akik mostanában lépnek a hetedik évbe.
Közismert, hogy a női strandkézilabda-mérkőzéseket a legtöbben nem a játék, hanem a bikiniszerű dresszkód miatt nézik. Míg a játékosok életüket és vérüket adják a pályán, addig ki tudja, hány millió ember azzal van elfoglalva, kinek a formái mutatnak jobban a bikinialsóban, ezekről mémek, videók is készülnek Erre a megalázó helyzetre mondtak nemet a norvég csapat tagjai.
Különösen ránk fér a pihenés egy ilyen nehéz időszak után, de hasonlóan fontos, hogy szembe nézzünk azzal az új emberrel, akivé a megpróbáltatások faragtak minket és felrázzuk magunkat a karantén okozta sokkból. Erre lehet kiváló alkalom egy utazás, amit talán egyre nyugodtabb szívvel tehetünk majd meg.
Írhattam volna azt is, hogy „levél a kismamának”, vagy „5 tipp, ha az első babádat várod”. Aztán eszembe jutott, hogy pontosan azért született ez az írás, mert nem jött be négy sem az „5 tipp….”-kezdetű cikkek ötleteiből, amikor kétségbeesésemben ezekben találtam megnyugvást.