Blog, Szilágyi Anna

5 jel, hogy a kiégés veszélye fenyeget – és amit tehetsz ellene

Gyakran érzed magad kimerültnek? Soha nem tudsz a feladataid végére érni? Egyre ingerültebb vagy a munkahelyeden és a családoddal is? Nem vagyok a téma szakértője, viszont sajnos a saját bőrömön tapasztaltam meg, mit jelent kiégni huszonévesen. Íme 5 jel, amelyekre érdemes figyelni, és ha tapasztalod magadon, megállni és segítséget kérni!

A kiégési szindróma (burnout) a szakirodalom szerint azt a tünetegyüttest jelöli, amely hosszú távú fokozott érzelmi megterhelés, illetve stresszhatások következtében jön létre, és fizikai-érzelmi-mentális kimerüléssel jár.

Mivel egyénenként eltérő tüneteket okoz, nyilván nem csak az általam felsorolt 5 jellemző tünet lehet számodra stoptábla. Mégis úgy gondolom, ezek eléggé jellemzők a kiégésre.

  1. Állandóan kimerült vagy

Igen, tudom, hogy sokan vagyunk fáradtak, a kimerültség azonban ennél egy megterhelőbb állapot. Én azt vettem észre magamon, hogy egyre nehezebben tudok koncentrálni a feladataimra, minden stresszhelyzetet óriási nyomásként élek meg és már reggel arra vágyom, hogy amint hazaérek a munkából, aludjak egy nagyot. Sajnos ennél a fajta kimerültségnél már nem elég, ha egyszer sikerül végre időben lefeküdni és 8 órát aludni. Azt éreztem, hogy egy hónap is kevés lenne, hogy kipihenjem magam.

  1. Nem találod a motivációdat

Én magamat egy igen motivált és céltudatos embernek tartom, de a kiégés ezt is el akarta venni tőlem. Úgy mentem be dolgozni, hogy nem tudtam megindokolni, miért teszem azt, amit teszek. Ha megkérdezték, mit szeretek a munkámban vagy akár általában az életemben, nem tudtam megmondani. Mert az, hogy a munkámért fizetést kapok, egy idő után igencsak kevés motivációt ad. Tudod, hogy kell a pénz, hisz anélkül nem tudsz lakbért fizetni vagy enni, de ezenfelül egy nagy homály van benned azzal kapcsolatban, hogy miért azon az úton vagy, amin.

  1. Naponta szorongsz

Az előbb említett motivációhiány szorosan együtt jár a szorongással, egyik fokozza a másikat. Hiszen ha nem látod a végső értelmét az életednek vagy a munkádnak, az frusztráló. Ahogy a kimerültség is. Aztán ott a kontraszt, amelyet érzékelsz a mostani éned és a valódi éned között. Én például tudom magamról, hogy az alaptermészetem kedves, vidám, energikus, ehhez képest azt vettem észre magamon, hogy egyre többször vagyok ingerült, fásult vagy reménytelen. Ez a szakadék a valódi, Isten által megteremtett lényem és a jelenlegi állapotom között pedig egyre jobban zavart.

  1. Ingerlékeny vagy

Ha éppen nem szorongtam, akkor dühös voltam – helyzetekre, emberekre és legtöbbször önmagamra. Ez egy nagyon rossz állapot volt, hisz minden könnyen ki tudott hozni a sodromból és észrevettem, hogy már rég nem szeretettel beszélek másokkal. Azokkal sem, akik a legközelebb állnak hozzám. Szóval szorongás és harag váltakoztak bennem – egyik sem kellemes és nem is egészséges. Ugyanakkor hálásak lehetünk ezekért az érzésekért, mert figyelmeztetnek, hogy belül valami nincs rendben.  

  1. Már Istenhez sem tudsz odamenni úgy, ahogy szeretnél

Tudtam, hogy a megoldás biztosan Istennél van. Előttem lebegett ez az ige, amely mintha a kiégésről is szólna: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt. 11:28.) Ebbe kapaszkodtam, de közben hiába imádkoztam és kértem Istent, hogy legyek végre jobban, nem változott semmi. Először emiatt is kétségbeestem, hiszen éreztem, hogy az imáim harmatgyengék, és azt hittem, emiatt nem válaszol Isten. Valójában azonban pontosan tudta, hogyha azonnali felüdülést adna, akkor megköszönném, aztán szépen folytatnám ugyanazt az életmódot. Ő viszont valódi változást akart az életemben. Ahogy a tiédben is. Ő nem tüneteket kezel, hanem a problémáink gyökerét oldja meg. Ehhez azonban idő és türelem kell, és most figyelj: életmódváltás.

Konkrét tippek, amelyek segíthetnek:

  • Kérj segítséget! Ha már hetek vagy akár hónapok óta érzel magadon kiégést, nagyon fontos, hogy ne egyedül harcolj tovább ezzel az állapottal! A segítségkérés hívőként legelsősorban Istent jelenti és jól is van így. De azt gondolom, egyáltalán nem ciki, ha a tüneteiddel szakemberhez fordulsz. Legyen az pszichológus, lelkigondozó, a lelkészed, vagy a legjobb barátod. Mindegy, hol kezded, de beszélj arról, ami megkeseríti a mindennapjaidat!
  • Merj pihenni! Számomra ez az egyik legfontosabb lecke, amit a kiégés tanított. Sokszor azt érezzük, hogy pihenni bűn, mert akkor nem vagyunk elég hasznosak, de ez hazugság. Még Isten is megpihent a hetedik napon, akkor mi miért várjuk el magunktól, hogy ne tegyük? Maximalista sorstársaimnak üzenném: a pihenés nemcsak a lelkednek tesz nagyon jót, de sokkal produktívabbá is válsz utána. Gondolkozz azon, mi tölt fel igazán és szánj rá időt lehetőleg minden nap!
  • Állj meg és légy csendben! Sokan félünk a csendtől. Tudod, miért? Mert akkor kénytelenek vagyunk szembenézni a zajoktól addig elnyomott gondolatainkkal és érzéseinkkel. Ez bizony kényelmetlen lehet, de megéri. Isten is a csendben tud szólni igazán. Csak állj meg, tedd le és némítsd le a telefonod, kapcsold ki az értesítéseket és figyelj Istenre. Ő vár rád és szeretne levenni a válladról minden terhet – ha hagyod.
  • Ne várd meg, hogy beteg legyél! A kimerültséget, a szorongást és a többi hasonló lelki tünetet egy ideig tudod ignorálni. Ha viszont nem figyelsz ezekre, és tovább folytatod az addigi tempóban az életed, az sajnos betegségekhez, pszichoszomatikus tünetekhez vezethet. Szintén saját tapasztalat, és egyáltalán nem könnyű, amikor már a tested is kiabál, hogy muszáj leállnod végre. Bízom benne, hogy te hamarabb észhez térsz, mint én, és bátor leszel változtatni az életeden!

Hidd el, van remény, hogy jobban legyél. De ehhez az imán kívül tenned is kell önmagadért. Áll meg, vegyél egy mély levegőt, kérj segítséget és tudd, hogy rendbe jössz. Kitartást! Isten melletted van!  

Borítókép - Fotó: Olezzo | Dreamstime.com
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás