Régen nem látott botrányokról olvashattunk az elmúlt hetekben arról a helyzetről, ami most kialakult Ukrajnában. Azonban ennek most nem a háború az elsődleges oka, hanem a vallás.
Hajlamos vagyok olykor arra gondolni, hogy hát “olyan régen beszéltem már Istennel, csak megérdemelne már egy kis időt, hogy vele töltsek”. De vajon szüksége van-e Istennek arra, hogy beszélgessek vele?
Templomon, közösségen és családon kívül számtalanszor kerülünk olyan helyzetbe, amik nem a megszokott keresztény keretek között zajlanak. Ilyenkor felmerül bennünk a kérdés: “Mit is kéne tenni?”
De mégis, hogy jön a keresztény emberhez a siker, vagy a haszon gondolata? Milyen célokat kell kitűznünk magunk elé, ami még belefér a keresztény lelkületbe?
Valljuk be, nagyon sokan szeretnénk azt, hogy a kereszténység népszerű legyen. Tömve legyenek a templomok, sokan járjanak dicsőítő alkalmakra, minél többen imádkozzanak, és népszerű emberek beszéljenek pozitívan a hitről. Erősnek és magabiztosnak akarjuk érezni magunkat. De vajon Jézus is így volt vele?
“Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül.”
1Jn 4,7-10
Az elmúlt napokban tartotta Egyházunk a Hivatások vasárnapját, mely szorosan kapcsolódik a Jó Pásztor képéhez. Ekkor mi kispapok a szemináriumot elhagyva a parókiákon/plébániákon teszünk tanúságot a saját hivatásunkról, és úgy en bloc az elhivatottságról. Az alábbi cikkben a saját beszédem fő mondanivalóját szeretném megosztani a kedves olvasókkal.
Krisztus feltámadt! De hisz ez óriási hír! Nem is igazán lehetne ezt elégszer elmondani, mert amikor az ember megérti ennek az üzenetnek a fontosságát, akkor kedve támad egész álló nap csak ezt szajkózni, mintha nem is lenne jobb dolga. De, akkor miért nem éri el mindig ugyanazt a hatást bennünk?