Valljuk be, nagyon sokan szeretnénk azt, hogy a kereszténység népszerű legyen. Tömve legyenek a templomok, sokan járjanak dicsőítő alkalmakra, minél többen imádkozzanak, és népszerű emberek beszéljenek pozitívan a hitről. Erősnek és magabiztosnak akarjuk érezni magunkat. De vajon Jézus is így volt vele?
Rengeteg alkalomról olvashatunk, amikor Jézus Krisztust hatalmas tömeg követte, és éljenezte. Gondolhatunk akár a kenyérszaporításra, a templomban mondott prédikációira, vagy akár virágvasárnapra. A tanítványok oda voltak érte, sőt azok is, akiket megsegített. Messze földön híres lett, olyannyira, hogy még irigyei is lettek. Ugyanakkor nagyon sokan akartak hozzá tartozni, hogy részesedjenek a sikerében.
Tévedés a népszerűség kapcsán
Időnként nem ilyenek voltak az apostolok is? Egyszer János és Jakab lépett elő, hogy anyjuk közbenjárására előkelő helyet kapjanak Jézus eljövendő uralmában (Mt 20,20-28). Máskor pedig Péter esküdözött, hogy ő aztán a világért nem hagyja el(Mt 26,35). Mai teologizált fejjel persze azt gondolhatjuk, hogy milyen jámbor cselekedetek voltak ezek. Azonban, ha kicsit jobban megismerjük a kortárs zsidó gondolkodást, könnyen észrevehetjük a félreértéseket.
Valószínű, hogy a tanítványok nagy része egy dicsőséges hadvezér Messiást várt Jézusban, aki kiűzi a rómaiakat, és elhozza Isten uralmát a földön. Mint amilyen mondjuk Dávidé is volt. Ezért törtetett annyira János és Jakab, és valószínűleg ezért esküdözött annyira Péter is, hogy amikor eljön a dicsőséges hadjárat ideje, ők bizony ott lesznek majd Jézus elképzelt diadalívén. Aranyos gondolat, de mi már tudjuk, hogy Jézus nem erre gondolt.
hirdetés“Aki követni akar engem…”
Jézus nem volt oda a tömegek imádatáért. És szerintem nem csak azért, mert isteni elméje nem vágyott ilyen földi hiúságokra. Tudta, hogy nem a tömegek megvezetésében van az igazi siker kulcsa. Ezért olykor nagyon furcsán viselkedett. Az evangéliumok számos helyen beszámolnak arról, hogy a nagy éljenzés közepette mondott olyanokat Jézus, hogy az emberek egyből megrökönyödve hagyták faképnél. Gondolhatták magukban: „Kereszt, meg szenvedés, meg boldogok a szegények? Áh kösz, inkább nem!” (Mt 16,24-28) „Számítsunk rá, hogy üldözni fognak az emberek? Felejtsd el barátom. (Mt 5, 11-12)”
Valljuk be, ezek nem éppen azok a helyzetek, amikben az ember jól érzi magát.
De Jézus nem bánkódott sosem, amikor elfordultak tőle az emberek. Nem a többséget akarta megnyerni sosem. A korai Egyház konkrétan tizenkét férfitól indult, és a következő években is csak kis csoportosulások léteztek keresztényként. Viszont ezek az emberek példát adtak. Türelmesen elviselték a zaklatásokat, emellett pedig hűen kitartottak hitük mellett. Aztán egyszer csak mégis megerősödött példájuk és hitük alapján az Egyház.
Hát akkor, mi hogy álljunk a népszerűséghez?
Ma ismét azokhoz hasonló időt élünk, mint az első századokban. Na, ugyanolyan durva üldöztetést nekünk, itt Magyarországon nem kell elviselnünk (adjunk hálát érte), de mégis tapasztaljuk, hogy ismerőseink, rokonaink sokszor nem értenek meg bennünket.
Mégis miért ragaszkodunk egy ilyen béna és népszerűtlen egyházhoz? Hát azért, mert kaptunk ígéreteket.
Nem is akármilyeneket. Egy mondatba összefoglalva: boldogok leszünk. (Mt 5,3-12) Valljuk be, az igen nagy kincs, főleg a mai világban. És ezért bizony megéri. Ha tapasztaltuk már ezt a boldogságot, akkor azért. Ha nem, akkor meg azért, mert mások tanúságot tesznek róla. Jézushoz hasonlóan mi se első sorban a népszerűséget keressük. Talán ha az ő útján járunk, amúgy is megkapjuk. Talán. De „mindenek előtt Isten országát keressétek!” (Mt 6,33)
Kiss Máté
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás