2018. 04. 30.

Hivatásaink evangéliumi képei

Az elmúlt napokban tartotta Egyházunk a Hivatások vasárnapját, mely szorosan kapcsolódik a Jó Pásztor képéhez. Ekkor mi kispapok a szemináriumot elhagyva a parókiákon/plébániákon teszünk tanúságot a saját hivatásunkról, és úgy en bloc az elhivatottságról. Az alábbi cikkben a saját beszédem fő mondanivalóját szeretném megosztani a kedves olvasókkal.  

A Húsvét és a Mennybemenetel közötti időszaknak nagy jelentősége van, mind a római, mind a görögkatolikus hagyományban. Az utóbbiban ugyan nem szerepel a Jó Pásztorról szóló példabeszéd a vasárnapok témái között, azonban szinte az összes többi evangéliumi szakasz kapcsolható mindnyájunk hivatásaihoz. Sokszor hivatás néven csak a papi, szerzetesi, esetleg házastársi vagy szülői hivatásra gondolunk, de ez ennél bizony jóval sokrétűbb:

1. A vakon született Jn 9, 1-38

Haladjunk visszafelé az időrendben, hiszen a vakon született vasárnapja az utolsó a sorban. Ez az ember tudja, hogy van körülötte egy világ. Érzi azt, ha hideg van, vagy meleg, hallja a hangokat, és fájdalmat is érez. Mégsem látja azt a világot, de ennek ellenére is próbál hinni benne. Ilyenek azok az emberek is, akik sejtik, hogy van Isten és túlvilág, bíznak benne, mert tapasztalnak valamit, és érzik, hogy az életnek többről kell szólnia, mint amit látunk belőle. Őket hívjuk „vágykeresztényeknek”. Próbálnak hinni, de nem képesek rá, mert valami homály fedi a szemüket. Ezt vagy saját hibájuk, vagy a környezetük, esetleg kevés ismeretük miatt hordozzák. Szükségük van rá, hogy találkozzanak Jézussal, aki egyedül képes megadni nekik a tiszta látást. Az ő hivatásuk a kitartás, és a bizakodás.

2. A szamariai asszony Jn 4,5-42

Vannak olyan emberek, akik tudják, hogy nagy bűnben élnek, de valahogy mégsem képesek attól szabadulni. Sokat nem tudunk meg erről az asszonyról, azonban az kiderül, hogy számos férje volt már, de a mostani viszont nem az. Ez sok mindenre enged következtetni, de leginkább arra, hogy nem éppen törvényes életet élt. Volt egy súlyos állapot az életében, amit megtartott. Ekkor jött ez a rejtélyes idegen, aki sokat tudott róla, éppen ezért tudta azt is, hogyan segíthet rajta. Egy bűnös embernek a legnagyobb kihívás az, ha szembe kell néznie a bűneivel, és őszintén ki kell mondania, hogy nincsenek rendben a dolgok úgy, ahogy vannak. A bűnös ember hivatása az, hogy nézzen szembe őszintén magával, és elsősorban Jézus felé legyen őszinte, habár, Ő anélkül is ismer minket.

3. Az inaszakadt Jn 5, 1–15

Sokféle életállapotban kaphat az ember feladatot. Házasként, nőtlenül, idős, vagy fiatal korában. Akkor is, ha egészséges, de bizony akkor is, ha beteg. Nemrég szociális szolgálaton voltam egy kórházban, ahol az ottani lelkésszel az onkológiát látogattuk meg. Sajnos ez egy olyan hely, ahol legtöbbször tényleg csak a csoda segít. Nem is sejtettem, hogy részese leszek ott egynek. Azonban ez nem úgy történt, ahogy számítanánk rá. Két beteget látogattunk meg, de mind a ketten olyan széles mosollyal vártak minket, amit például az utcán nem igen látni. Láttam a mosolyukban azt, hogy élni akarnak. Ilyenkor az ember, ha csak egy pillanatra is, de egy kicsit legalább megért, megtapasztal a szenvedés értelméből. Isten a betegségekkel tanítani akar mindenkit. Az egészségeseket arra, hogy értékeljék mindazt, amijük van. A betegeknek pedig talán méltóságot, azt, hogy szenvedésükkel mutassanak példát arról, hogy hitünket nem csak akkor lehet megélni, ha minden rendben van. A betegek hivatása a remény megélése.

4. A kenethozó asszonyok Mk 15,42-16,8

A kenethozó asszonyok Arimateai Józseffel és Nikodémussal azokat az embereket szimbolizálják, akik ott vannak a templomban, még akkor is, amikor kilátástalan az élet. Valljuk be, szó szerint gyászos volt a hangulat a tanítványok között, miután Jézust keresztre feszítették. Olyannyira, hogy legszorosabb barátai mind otthagyták. Mégis, voltak emberek, akik ekkor is kitartottak mellette. Még ekkor is fontosnak találták, hogy legalább a végtisztességet megadják neki. Ma talán nem olyan gyászos a helyzet, de nem is divat templomba járni. Sok csúfolódást kapnak azok, akik még hétköznap is ott ülnek a padokban. Pedig bármelyik idős néniben meg lehet látni a kenethozó asszonyt. Nekik ez a hivatásuk.

5. Tamás apostol Jn 20,19-31

Szegény, szegény Tamás apostol. Egy tévedése miatt örökre a „hitetlen” melléknevet kapta meg. Pedig nem volt ő hitetlen. Mai szóval azt mondhatnánk rá, hogy inkább kiégett volt. Mint sajnos sok más papi hivatás is. Akár már a szemináriumban. Pedig ott voltak a legtöbb csodájánál, dicsőséges tetténél, vagy beszédénél Jézusnak. Azok között volt, akik mindig a legközelebb álltak Jézushoz, mégis akkora sokk érte, hogy nehezen tudott csak hinni. Tamás apostolban van a papok hivatásának a képe. Csakis akkor tér vissza, amikor látja Jézus sebeit. Mi kispapok, de főleg a papok, nagyon sok mindent láttunk már hivatásaink alatt. Magasságokat, és bizony mélységeket is. Mégis, ha nyitottak maradunk, és képesek vagyunk megérinteni mindazt, ami hitünk lényege, vagyis a keresztet és a feltámadást, akkor juthatunk el arra a felkiáltásra, amire Tamás is eljutott: „Én Uram, én Istenem”.

Biztos vagyok benne, hogy nem csak ennyi hivatás létezik, és vannak még szemléletes képek, azonban ezek is jól mutatják azt, hogy mennyiféle hivatás létezik Krisztus Egyházában.

Kiss Máté

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Pontokba szedve
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás