Anyapercek – Mások véleménye

Egyperces gondolatok az anyai élet vidám, felemelő, vágyott, olykor tehetetlen, máskor inspirált pillanatairól.

Ahogy valószínűleg minden anya, úgy én is megtapasztaltam a közösségi média erejét, mármint a negatívat. Nem egy helyzetben voltam tanácstalan az elmúlt hónapokban, akár egy betegség, akár egy finnyásság vagy „nemalvás” kapcsán. Egy alkalommal egy tipikusan a problémámhoz passzoló anyacsoportban merészeltem tanácsot kérni. Gondoltam, ott azért vannak az emberek, mert átérzik a helyzetem és ellátnak ötletekkel. Hát nem. Mondhatni darabokra szedtek és perceken belül én lettem a „szaranya”. Azt hiszem, hasonló élményben lehet része még az anyáknak a játszótéren vagy akár egy nem túl támogató mamakörben is. Szóval ez nem médiaspecifikus dolog, de ott könnyebb kiereszteni a gőzt.

Elgondolkodtam, hogy vajon miért van ez. Miért érzi annyi ember szinte kötelességének, hogy a másikat lehúzza ahelyett, hogy felemelné? Miért gondolja bárki, hogy fel van jogosítva, hogy egy kérdés alapján minősítsen másokat? Egyáltalán, miért kell mindent negatívan megközelíteni?

Anyaként – és bizonyára apaként is – csillió kérdés van az emberben, főleg az elején. De kezdek rájönni, hogy a gyerekek minden korban szolgálnak elég fejfájással. Valamiben minden helyzet kicsit eltér az addigiaktól, és akkor máris jöhet a kérdés, az aggódás és a bizonytalanság. Könnyen kezdi az ember egy ilyen helyzetben saját magát ostorozni és elveszteni a magabiztosságát. Könnyű elhinni ilyenkor, hogy valamit tényleg rosszul csinálunk, és nem vagyunk elég jó szülők. Pedig elsősorban nem mások megítélése számít.

hirdetés

Fontos, hogy meghalljuk a visszajelzéseket, mert azok lehetnek konstruktívak és előrébb vihetnek minket, de az elsődleges referenciapont az legyen, amit Isten ad a szívünkbe.

Mások felé pedig szintén abból a bőségből szóljunk, amelyet Istentől kaptunk a szívünkbe. Abból a szeretetből és elfogadásból adjunk tovább, amit Jézus tanított és mutatott nekünk. Jobb hely lesz a világ, ha a saját frusztrációnkat nem másokon éljük ki. Nem csak a gyermekeink és a házastársunk felé kell szeretettel fordulnunk!

„Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13.35)

hirdetés