2020. 02. 18.

Kéregető

Kunszabó Anna – aki a 777 mellett a Csak Egyet Szolgálat munkatársa – eleveníti fel elgondolkadtató, máig nem fakuló emlékeit egy nehéz reggelről rövid novellájában.

Esernyő, könyvek, szőlőzsír, uzsonna, mobil, zsebkendő… Na még egyszer. Esernyő, könyvek, szőlőzsír, uzsonna, mobil, zsebkendő… Nincs. Tényleg nincs itt a tárcám. Idegesen beletúrok a kabátom zsebeibe is. Semmi. Otthon hagytam. A buszon nem tűnt fel, hogy nincs nálam, itt a metrónál már tényleg kellene. A bérletem meg benne van. Ismét elkések. Esélytelen, hogy rezzenéstelen arccal átsétáljak a két ellenőr közt. Lassan negyedórája kotorászok a táskámban a szemük láttára. Elég szúrósan méregetnek. Kell egy jegy, hogy bejussak a suliba, aztán ott már kérek kölcsön hazavalóra.

Erre a jegyre viszont nincs nálam pénz. Mi legyen? Még egyszer átkutatom minden zsebem, miközben elkezdem emésztgetni, ami ezután jön. Én most odamegyek egy idegenhez, és kérek tőle pénzt jegyre. Hazabliccelni se lenne sokkal jobb, így legalább nem késem le az egész első órát.

Mély levegő. Tehát. Befutott egy újabb busz, hatalmas tömeg trappol a metró felé, a tempó elég komoly, ahogy az arcok is. Igyekszem kiszemelni valakit. Összeszedem magam, a megfelelő pillanatban előlépek az oszlop mellől. Köszönök, igyekszem felvenni a szemkontaktust. Az illető úgy sétál tovább, mintha észre sem vett volna. Valami szorongatni kezdi a torkomat. Közöny. A tömeg metróra tuszkolta magát. Pár perc múlva egy szimpatikus fiatal nőt látok közeledni. Összeszedem magam. Mit is mondjak neki? Határozott léptekkel sétálok elé, félúton találkozunk. Amennyire a helyzet szokatlansága engedi elmondom, mi a problémám. A szemébe nézek, párszor elkapom a tekintetem. Szégyenemben. Kedves. A kezembe nyom egy ötszázast.

-A visszajárót visszaadom. – Makogom zavartan. Ő legyint. – Köszönöm.

Megveszem a jegyet és berohanok a suliba. Közben gondolkodom. Adtam-e volna pénzt magamnak? Ilyen hülye kis sztorival bárki előállhat. Egyáltalán megálltam-e volna meghallgatni saját esetlen problémámat? Milyen nehéz volt kérni! Mit érezhet, akinek komolyan szüksége van a pénzre? Akinek ételre, gyógyszerre kell… Mit érezhet, aki mindennap kér? Neki is volt egy első alkalom. Egy első nap, mikor nem tudta, hogy oldja meg.

Kunszabó Anna

Blog Kunszabó Anna

1 Komment

  • Válasz Zsanett 2020. 02. 20. 05:01

    Én nem lennék képes pénzt kérni idegentől. Inkább taxival mentem volna a suliig, menet közben pedig felhívtam volna a kollégámat, akitől kölcsön akartam kérni. A taxis biztosan tudott volna várni pár percet.