A farizeusi lelkület nemcsak Jézus idejében fordult elő; van, hogy túl szigorúak vagyunk, ítélkezünk mások és önmagunk felett. Olykor pont mi vonjuk meg magunkat Isten szeretetétől. Itt az ideje, hogy teret adjunk az Ő irgalmának! Papp Dorka írása.
tapasztalat
Emlékezzél meg az Úr jóságáról! – gyakran olvassuk a Szentírásban, hogy fontos az eszünkbe juttatni, milyen nagy dolgokat vitt véghez Isten az életünkben. Miközben óvatlanul görgöttem a jegyzeteim között, megtaláltam egy korábbi imámat, amely engem is a hálaadásra és a remény táplálására késztetett.
Az Ifjúsági Világtalálkozó során mindannyian más-más tapasztalatokkal gazdagodtunk, de lényegét tekintve mégis ugyanazt élhettük át másfélmillió fiatallal karöltve: megérintő találkozásokat és az Istenben való formálódást. A következő rövid történetekkel személyes gazdagodásom fontos szeleteit szeretném megosztani veletek.
“Olykor egy borús adventi sötétedésnél, a nyüzsgő utcán toppan be Jézus az életünkbe – amennyiben szívünkben készek vagyunk fogadni Őt. “Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek” – a Máté 25, 37-es verse egy életre berögződött a szívembe” – kezdi írását Kunvári Krisztián; az ő reményteljes tanúságtételét osztjuk most meg Veletek!
Kunszabó Anna – aki a 777 mellett a Csak Egyet Szolgálat munkatársa – eleveníti fel elgondolkadtató, máig nem fakuló emlékeit egy nehéz reggelről rövid novellájában.
Sokszor, sok embertől hallok olyan mondatokat, hogy „a Biblia unalmas” vagy „már úgyis ezerszer hallottam az összes történetet, nem tud nekem semmi újat mondani”, esetleg „az több ezer évvel ezelőtt íródott, rég nem aktuális”. Hidd el nekem, hogy egyik sem igaz. Az elmúlt egy évben (szinte) minden napomból 20-25 percet arra áldoztam, hogy 365 nap alatt elolvassam a teljes Szentírást. Pár napja a végére értem.