Az Ifjúsági Világtalálkozó során mindannyian más-más tapasztalatokkal gazdagodtunk, de lényegét tekintve mégis ugyanazt élhettük át másfélmillió fiatallal karöltve: megérintő találkozásokat és az Istenben való formálódást. A következő rövid történetekkel személyes gazdagodásom fontos szeleteit szeretném megosztani veletek.
“Olykor egy borús adventi sötétedésnél, a nyüzsgő utcán toppan be Jézus az életünkbe – amennyiben szívünkben készek vagyunk fogadni Őt. “Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek” – a Máté 25, 37-es verse egy életre berögződött a szívembe” – kezdi írását Kunvári Krisztián; az ő reményteljes tanúságtételét osztjuk most meg Veletek!
Kunszabó Anna – aki a 777 mellett a Csak Egyet Szolgálat munkatársa – eleveníti fel elgondolkadtató, máig nem fakuló emlékeit egy nehéz reggelről rövid novellájában.
Ahogy teltek a hónapok és egyre nyíltabban beszéltünk az érzéseinkről, átélt élményeinkről a gyermekre várás kapcsán, egyre sűrűbben kérdezgették a barátok: Hogyan tudnának jól segíteni? Összeszedtem hát a tapasztalataink alapján néhány tanácsot, amit érdemes megfontolnia mindenkinek, akinek gyermekre vágyó pár van az ismerősei között.
Az egykori lengyel egyházfő számtalanszor szólt a fiatalokhoz és volt lelki támaszuk, nemcsak pápasága előtt, hanem főpásztori szolgálata során is. Az idősekről azonban olykor túlontúl kevés szó esik, pedig az ő feladatok átadni számunkra a bölcsességet, a mi feladatunk pedig az, hogy meghallgassuk őket és erőt merítsünk a tapasztalatukból.
Sokszor, sok embertől hallok olyan mondatokat, hogy „a Biblia unalmas” vagy „már úgyis ezerszer hallottam az összes történetet, nem tud nekem semmi újat mondani”, esetleg „az több ezer évvel ezelőtt íródott, rég nem aktuális”. Hidd el nekem, hogy egyik sem igaz. Az elmúlt egy évben (szinte) minden napomból 20-25 percet arra áldoztam, hogy 365 nap alatt elolvassam a teljes Szentírást. Pár napja a végére értem.