Uram - férjem - pasim – 777
Egyéb

Uram – férjem – pasim

A párom, a barátom, a kedvesem, a szerelmem, a ház ura, a férjem, a pasim, az uram, az életem, csatolmány… És még hosszan sorolhatnánk, hiszen csak a kreativitás szab határt annak, hogyan szólítják egymást az emberek egy párkapcsolatban. Persze nem mindegy a kapcsolat szintje, de vajon tudatosan használjuk ezeket a szavakat? Tudjuk milyen érzéseket közvetítünk a fenti szavakkal a számunkra oly’ kedves személy felé?

Az előző rész azokat a megnevezéseket vette sorra, melyekkel a férfiak illetik a számukra kedves hölgyeket. Most jöjjenek a nők! Mi vajon mit üzenünk a szívünknek kedves férfiaknak, vagy éppen a hallgatóságnak a kapcsolatunkról? Elmondhatjuk-e magunkról, hogy beszédünk tiszta és a szeretet nyelvén szól?

“Az okos beszédében becsület és tisztesség van, az oktalan nyelve azonban romlására szolgál.” (Sir 5.15)

Íme a gyorstalpaló nők számára, a teljesség igénye nélkül:

  • A “barátom” olyan fiú vagy férfi, akit éppen megismerünk, aki udvarol. Nincs komoly elköteleződés, a kapcsolat elején teljesen természetes, kedves elnevezés.
  • A “pasim” megnevezés egyértelműen a másik nemét helyezi középpontba. A kapcsolat legfőbb lényege a szexualitás. Manapság státuszszimbólum is, ha az illető nőnek pasija van. Teljes mértékben világi felfogást tükröz.
  • A “kedvesem” egy bensőségesebb megnevezés, főleg Erdélyben és keresztény körökben használatos. Jelzi, hogy a felek tisztelik és szeretik egymást, kedvesek egymás számára. Utal arra, hogy több van köztük baráti szeretetnél és céljuk hosszútávon az egymás iránti elköteleződés. Férfiak is használhatják.
  • A “vőlegény” olyan férfi, aki döntést hozott amellett a nő mellett, akit megismert, megszeretett és szeretné elvenni feleségül. Manapság egyre több férfi azonban csak divatból vagy a konfliktusok elkerülésének érdekében kéri meg barátnője kezét, így könnyen félrevezethet minket ez a megnevezés. Keresztény szemmel azonban vőlegényként arra a férfira gondolunk, aki oltár elé vezeti majd szíve hölgyét.
  • A “férj” az a férfi, aki házasságban él azzal a nővel, aki mellett Isten és vagy az anyakönyvvezető előtt elköteleződött egy életre. Fontos számukra a fogadalom, amit tettek, igyekeznek szeretetben megélni kapcsolatukat. Inkább keresztények használják ezt a megnevezést, de lehet, hogy csupán azért mert ilyen fokú elköteleződést egyre inkább csak a keresztények vállalnak?!
  • Az “uram” megszólítást legtöbbször a házasságban élő nők, vagy az együtt élő párok női tagja használja. Olyan nők, akik felnéznek a férfira. Sokszor általuk is elfogadott hatalommal ruházzák fel. Gyakran használják olyan nők is, akik szívesen lennének feleség státuszban, de a férfi nem szeretne házasságban elköteleződni.
  • A “ház ura”, egyértelmű uralkodást jelez a férfi részéről. A régi kapcsolati erőviszonyokra emlékeztető megnevezés. Sokszor használják viccelődve, bár… Az uram megnevezéssel szemben mégis nagyobb autonómiát fejez ki a nő részéről, hiszen burkoltan céloz arra, hogy a férfi csak a ház ura, de felette nem uralkodhat.
  • Csatolmányként” szokták emlegetni a párjukat azok az emberek, akik maguk sem tudják milyen viszonyban vannak. Gyakran olyan lányok emlegetik így a barátjukat, akik nem tudják milyen fogadtatásra számíthatnak a családjuk, barátaik részéről a fiút illetően.
  • A “szerelmem” kifejezés olyan helyzetekre utal, amikor az érzelmi töltet dominál, akár egy szexuális alapokon fekvő kapcsolat esetén, akár egy párkapcsolat kezdeti lángolásakor. Vegyesen használják keresztény és nem keresztény nők, de akár férfiak is.
  • Az “életem” kifejezést olyan nők használják, akik szerelmüket kissé végletesen élik meg. Nagy érzelmi lángolásukban A férfit tartják boldogságuk alfájának és ómegájának. Gyakran ezek az emberek tragikus hirtelenséggel szakadnak el családjuktól a szeretett férfi miatt. És itt nem a Teremtés könyvében leírtakra gondolok, hiszen az a házasságra vonatkozik. “… a férfi elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik és egy testté lesznek.” (Ter 2.24)
  • A “párom” általában az élettársi státuszra utal. Nem köthető valláshoz, nemhez, nincs mögötte komoly elköteleződés. A kapcsolat több a “járásnál”, de nem házasság, és az esetek többségében soha nem is lesz az, éppen ezért nincs mire várnia a feleknek a szexualitással.
  • A drágám” kifejezést a szó szorosan vett értelmében már ritkán használják. Sokszor ironikusan lekezelően használják, ha a másik hibázik, nem elég jó. Burkoltan a felsőbbrendűséget fejezi ki a kívülálló számára. Férfiak is használják.

Ahogy Sirák fia is mondja, vigyázzunk, mit mondunk a másiknak, a másikról. A szavak nem pusztán a kommunikáció eszközei, hanem a szeretet kifejezésének egyik módja is. Nekünk, keresztény nőknek különösen óvakodnunk kell a csúnya és tiszteletlen beszédtől, mert visszatetsző a világ számára!

Lábánné Hollai Katalin

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

1 Komment

  • Reply Elinor 2017. 10. 14. at 20:37

    Én az uram kifejezést sem szeretem, ezt is olyannak tartom, mint ami a “ház ura” kifejezéshez volt írva. Azt tükrözi, hogy a férfi az úr, és a nő elnyomott, nem a két fél közötti egyenlőséget és szeretetet szimbolizálja

  • Szólj hozzá