Egyéb

Miért kell böjtölni egy órával a mise előtt?

A katolikusoknál egy órával a szentáldozásban való részvétel előtt nem szabad már enni – de vajon ennek mi az oka?


Talán az idősebb generáció katolikus hívői közül még emlékezhetnek néhányan az „éjféli böjt” megtartására. Ez azt jelentette, hogy nem lehetett enni a mise kezdete előtt egészen éjféltől. Általában ezért hajnalban voltak a szentmisék, melyek ünneplésére este csak ritkán került sor. Az egész napos böjtöt kevesen tudták tartani, mielőtt részt vettek a misén és áldozni mentek.

A mise előtti böjt gyakorlata ősi előírás, már a 2. században jelen volt. Ez, a fenti formában addig maradt érvényben, amíg 1957-ben XII. Piusz pápa által három órára rövidült, majd VI. Pál pápa csökkentette tovább, mely szerint a böjt a szentáldozásban való részvétel előtti egy órára vonatkozik.

A jelenlegi Egyházi Törvénykönyv is ezt tükrözi, és kimondja: „Aki a legszentebb Eucharisztiát magához akarja venni, a szentáldozás előtt legalább egy órán keresztül tartózkodjék minden ételtől és italtól; ez alól kivételt csak a víz és az orvosság jelent.” (CIC 919/ 1. §.) Az idősek és az őket gondozó személyek azonban kivételt jelenthetnek e szabály alól, és akkor is áldozhatnak, ha egy órán belül ettek valamit. (Vö. CIC 919/3. §.)

De miért? Miért gond az, hogy ha én éppen előtte eszem egy sajtburgert majd besétálok a templomba, és szeretném a magamhoz venni az Eucharisztiát?

VI. Pál a Paenitemini kezdetű apostoli konstitúciójában ír e spirituális előírásban rejlő lehetőségről: „Az önmegtartóztatás célja az ember szabadsága, aki gyakran „rendetlen vágyainak” (concupiscentia), érzéseinek és hajlamainak fogságában találja magát. A testi böjtölésen keresztül az ember visszanyerheti erejét, és az emberi méltóságon ejtett seb, a mértéktelenség begyógyulhat az üdvözítő önmegtagadás orvossága által.”

Jézus elment 40 napra a sivatagba étel nélkül mielőtt elkezdte volna nyilvános működését, mert ismerte és tudta a böjtölésnek e hatalmát és erejét. Majd pedig így tanította tanítványait, miután azok egy alkalommal nem tudták kiűzni az ördögtől megszállott fiúból a tisztátalan lelket: „Ez a fajta (démon) nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)

A böjtölés építeni tudja a belső, spirituális erőforrásunkat, az egyház pedig azt kéri tőlünk, és bátorít, hogy végezzük ezt az egyszerű feladatot a saját életünk céljából, amikor áldozni szeretnénk. Éppen ahogy bármelyik sportolónak, nekünk is szükségünk van gyakorlati szabályokra, előírásokra. A böjt nagy lehetősége, a spirituális izmok építése.

Böjtölés nélkül gyengék vagyunk és könnyebben elveszünk a szenvedélyek sodrában.

Szent II. János Pál pápa arról panaszkodik a Dominicae Cenae című apostoli levelében, hogy a modern katolikusokban „hiányzik az Eucharisztia utáni éhség és szomjúság, amely a megfelelő érzékenység hiányát jelzi a szeretet szentségére és természetének megértésére.” Szükségünk van tehát sóvárogva vágyakozni az Eucharisztiára, mielőtt helyesen magunkhoz vesszük. A szentáldozás fogadásához, az Úrral való bensőséges találkozáshoz szükség van erre az éhségre, ami által a lélek jelzi, hogy szomjas Isten szeretetére. Ha ez az éhség nincs meg, akkor a Szentáldozásra lehet, hogy úgy gondolunk, mint egy megszokott tevékenységre, amihez nincs szükség semmilyen előzetes előkészületre.

Végül: a Szentmise előtti böjt az evangéliumokból ismert Eucharisztia történeteket jeleníti meg, különösen kapcsolódik így az kenyérszaporításhoz, melyben egy hosszú nap után a tanítványok azért sürgetik Jézust, hogy küldje el a tömeget, mert tudnak venni maguknak ennivalót. E helyett Jézus megvendégeli őket a megszaporított kenyérrel és hallal, és a végén mindenki jóllakottan térhet haza. Akárcsak a tömeg azon a napon, úgy nekünk is éhesnek kell lennünk, amikor az Úr asztalához közeledünk; vagy a zsoltáros szavaival: „Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem!” (Zsolt 42,1).

1. Az angol kifejezés:„our need to be hungry” szembetűnő, és szerencsésebb megfogalmazás lehet, mert jobban a böjt szükségességére fókuszál a tiltás helyett. (Ford.)

Forrás: Aleteia
Fotók forrása: St. Bede, OnePeterFive

Ezt a cikket Soós Detti önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul. Ha te is szívesen fordítanál, örömmel várjuk jelentkezésedet kapcsolat oldalunkon.

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás