2024. 05. 06.

Voltál már Margarithán?

A fenti kérdés nem egy jól hangzó olaszországi hegycsúcs megmászására, sem egy csendes óceáni kis sziget meglátogatására vonatkozik, hanem egy lelkigyakorlatra, mely katolikus körökben egyre ismertebb hála a névadó szerzetes nővér, az indiai származású Margaritha Valappila gyakori magyarországi látogatásainak. Bár az általa kidolgozott gyógyító lelkigyakorlat huszonöt éve jutott el először hazánkba, még mindig itt a lehetősége annak, hogy téged, aki ezt olvasod teljesen váratlanul a Szentlélek irányítása által megtaláljon.
A hívószó: Jézus ma is gyógyít. Egy kérdést kell csak feltégy magadnak: szeretnék gyógyulni?

Amikor az alacsony indiai nővér az általa kidolgozott lelkigyakorlatán csillogó szemmel a gyerekkoráról mesél, az ember szinte látja maga előtt a mezítlábas gyermek Margarithát, aki minden ügyével, szívfájdalmával, örömével a közeli templomba szalad, és a 18 mellékoltár egyikénél úgy köszön az ott álló mozdulatlan faszobornak, mintha az maga is élne, lélegezne. „Szia Jézus! Ma kettest kaptam.” Ahogy gyerekkora képeit felidézi, egyértelművé válik, hogy az Istenhitet anyatejjel, majd felnőtté növekedve a közösség lüktetésében szívta magába.

Lelkigyakorlatának titka nehezen megragadható, de talán épp az indiai gyökerekben keresendő, ahol az ott élő keresztények többségének az Isten jelenléte és működése evidencia. És nem csak úgy, hogy hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában…, hanem úgy akár egy legkedvesebb, köztünk élő rokon vagy barát, akihez számos élmény fűz, akivel közös történeteink vannak, és akivel naponta tartom a kapcsolatot elmesélve neki, hogy vagyok épp és akinek válaszaira én is figyelek. Történetei magukkal ragadóak. Sokszor megmelengetik a szívünket, sokszor megnevettetnek, de az sem ritka, hogy felháborítanak, és nemhogy kérdőjeleket szülnek bennünk, de még a meglévő bebetonozott biztos válaszainkat is megtorpedózzák. Nem lehet elorozni azt a tényt, hogy

a nővér lelkigyakorlatai egyáltalán nem könnyűek, hisz a gyógyulás útja legtöbbször a fájdalmon és elengedésen keresztül vezet.

Belső szembenézést, önvizsgálatot és rengeteg addig fontosnak tűnő, biztonságot adó dolog elengedését követeli.

A napok menete szisztematikusan felépített. A nővér karizmája pedig erős. Amilyen kicsi, karaktere olyan nagy. És teljes szívvel lélekkel, mondhatni ellentmondást nem tűrően viszi az Úr ügyét. Ez van akinek vonzó, és van, akinek elsőre sok. Nem egy tanúságtévő elmesélései között lehetett már hallani, hogy az első pár napban azt se tudták mit keresnek itt, és harmadik napon legszívesebben elmenekültek volna. De az áttörés mindig ezután következik. Le kell vele menni a legmélyebb völgyeimbe, hogy utána a magaslatról tisztán lehessen látnom a tájamat. A mélypontok, a düh és az értetlenség után elkezd derengeni „valami” (vagy Valaki) és a résztvevő érzi, hogy ha nem is komfortos és érthető minden, amit hall, a nővér által elmesélt több százezer gyógyulás önmagáért beszél. Egyikből ezt, a másikból azt értem meg. Az egyiknél magamra és a fájó múltamra ismerek, másiknál lehet épp az egyik ismerősömre és az ő fájó múltjára. A napok előrehaladtával a zenés dicsőítések, a megélt csend, a hétköznapi böjtnap hatására, a magaslatok és mélységek rögös útján végig menve egyszer csak megjelenik egy nagyon mély vágy: én is gyógyulni akarok. És az már igazi akarás lesz. Addig, amíg megtaláltam a neten, befizettem a díjat, megszerveztem az utazást, csak örültem volna, ha gyógyulhatok, de amikor már mindezeket megéltem, azon fogom kapni magam, hogy egyszer csak úgy igazán, mélyen, teljes szívvel a gyógyulásra szomjazom.

Az evangélistáktól egész évben hallhatunk Jézus csodáiról, melyek nagy része gyógyítás. Ülünk vasárnaponként a padban, s már szinte kívülről tudjuk az igéket, de ha igazán őszinték vagyunk, a csodákat mindössze Jézus korára, az ő életére, legfeljebb halála után apostolai életére, nagy nehezen esetleg még a szentek életére datáljuk. A „menj, hited meggyógyított téged” jellegű, egyik pillanatról a másikra történő gyógyításokat nem tudjuk elképzelni napjainkban, pláne nem a saját életünkben. Amikor viszont azzal szembesülünk, hogy a nővér gyógyító lelkigyakorlatain süket néma résztvevő megszólalt, a nagyothallók kiszedhették a végén a hallókészüléküket, vagy a vakvezető kutyával érkező lány négylábú segítője dologtalan lett, vagy rákos betegek gyógyulnak meg, nehezen találunk szavakat.

A testi gyógyulások mellett a legnagyobb ajándékok mégis a lelki gyógyulások.

Mindannyian hordozunk olyan sérüléseket, amely mögött akár gyerekkori vagy későbbi sérelmek, meg nem bocsátások, fájdalmak, terheltségek állnak.

Margaritha nővér által elmondottak sokszor olyan részeit kérdőjelezik meg életünknek, mindennapjainknak, időtöltésünknek, és legfőképpen a múltunknak, amelyeket – bármennyire szeretjük is a Jóistent és bármennyire is neki tetszőn szeretnénk élni –, eszünkbe sem jutna megkérdőjelezni, vagy más szemmel ránézni. A célja mégsem az, hogy kételkedjünk mindenben és bűntudatban éljünk, hanem egész egyszerűen az, hogy a boldogság felé vezető úton a legtisztább forrásokból táplálkozzunk. Ahogy a nővér saját életéről is mesél, megértjük, hogy Jézus éppúgy hétköznapi része lehet életünknek, mint bármely barátunk vagy családtagunk.

A nővér a németországi Raphael Ház Evangelizációs Központot vezeti a Szent József Betegápoló Nővérek rendjének tagjaival több pap és civil együttműködésével. Mégis egész évben úton van, naptára betáblázott, de mindig csakis a Szentlélek sugallatára fogad el lelkigyakorlat felkéréseket, megkereséseket. Nagyon szeret Magyarországra jönni. Különleges helynek tartja, ahol erősen áradnak a kegyelmek. Azt is elmesélte, hogy az országok közül, ahol már gyógyító lelkigyakorlatot tartott, itt látta legtöbbször Jézus arcát az oltári szentségben. Van, hogy egy évben többször is eljön hazánkba, a lelkigyakorlatain résztvevők létszáma a szervezők vállalásától függően 80-tól akár 180 főig is terjedhet. Az egyik legrendszeresebb helyszín, ahol Margaritha nővér gyógyító lelkigyakorlatot tart a Somogy megyei Felsőmocsolád. A Bánó Mária Kastélyszálló meghitt, családias hangulatával általában mintegy nyolcvan résztvevőt szokott vendégül látni, akik gyönyörű környezetben a természethez közel szakadhatnak ki a mindennapok pörgéséből, hogy a csendben rátekintsenek lelki és testi sebeikre.

A soron következő 2024 május végi Margaritha lelkigyakorlat kapcsán is csak azt szimpla kérdést kell megválaszolni. Szeretnék teljesen meggyógyulni és minden tehertől megszabadulni?

 

Borítókép - Fotó: Sonline
Programajánló
hirdetés