2024. 05. 08.

Egy őszinte és hétköznapi tanúságtétel a megtérés csodájáról

Pár napja egy cikkben bemutattuk nektek, ki is az a Margaritha nővér, és hogy Isten erejéből milyen elképesztő gyógyulások történnek az ő lelkigyakorlatain. Marianna is csodát élt át tavaly májusban, mikor férje buzdítására jelentkezett az indiai szerzetesnővér által tartott lelki programra. Istent kereső emberként nem nagyobb csoda történt vele, mint hogy találkozott Jézussal.

Megkeresztelt, de hitemet korábban nem megélő és nem is gyakorló, ugyanakkor egy ideje már az isteni utat keresgélő emberként különös módon kerültem el Margaritha nővér Felsőmocsoládon 2023 májusában megrendezett lelkigyakorlatára. Egy nagyon kedves pap barátunk még kedvesebb lánya ajánlotta figyelmünkbe a lelkigyakorlatot, tudva, hogy férjem akkor már napi szinten templomba járó ember volt; megtérése hosszú viaskodást követően két évvel ezt megelőzően történt.

A „meghíváson” így elsősorban ő kezdett el gondolkozni, jómagam, bevallom, nem annyira éreztem valós késztetést, és igazából csak azért adtam be a derekam, hogy elkísérjem férjemet, mert soha nem voltam még korábban – ahogy ő sem –lelkigyakorlaton, és kíváncsiságot és egyben valamiféle nyitottságot is éreztem ennek megtapasztalására. Továbbá vonzott az is, hogy hazamehettem, hiszen a helyszín közel volt szülővárosomhoz, Kaposvárhoz. A helyszín telitalálat volt: gyönyörű, csendes, meghitt, meleg vendégszeretettel fűszerezve.

A lelkigyakorlat teljes hete – nem szépítem – hatalmas ugrás volt a komfortzónámon kívülre: egy, a hitéletet eddig nem gyakorló ember számára a napi több órás ima, dicsőítés, mise, beszédek, tanúságtételek, gyónási lehetőség, gyógyító ima hatalmas szellemi megterhelést jelentettek, a nap végén hulla fáradtan dőltem ágyba és az első két nap során nem igazán értettem, mit keresek én itt, hova kerültem, kell-e ez nekem. Aztán a harmadik naptól valahogy magától értetődő természeteséggel olvadni kezdett a belső ellenállásom: a meghitten barátságos légkör, a legnagyobb természeteséggel dicsőítő résztvevők, a fantasztikus dalok, a jól felépített elmélkedések, Margaritha nővér a maga nemében elragadó egyszerűsége és karizmája lassan engedte, hogy belemerüljek az üzenetekbe, és hogy azok valóban megérkezzenek hozzám. A harmadik nap kiengesztelődési délutánja már valódi, lelket újraformáló erővel zúdult rám, és itt végre eleredtek könnyeim. Ezek a könnyek azonban már nem a keserű fájdalom könnyei, hanem igazi tisztító, megváltó erejű könnyek voltak. Éreztem, ahogy kimosta lelkemből a sok-sok évi lerakódott szennyet, megkötözöttséget, ahogy felszabadított, és talán

itt értettem meg először igazán, ki is az Úr Jézus: Ő az, aki lehajol értünk és felemel.

Velünk van bánatunkban, gondjainkban, de velünk van hétköznapjainkban is, bárhova megyünk, láthatatlanul „ott ül az utolsó padban”, és csak az számít, amit az Ő örömére tehetünk. A következő napokban már én magam is hálát tudtam adni mindazért, ami eddig annyira magától értetődőnek tűnt: az újabb és újabb napért a kölcsönbe kapott életünkben, melyet tudatosan kell az Ő útjára vezetnünk.

A lelkigyakorlatról hazatérve még sokáig munkált bennem ez a fajta „megérkezési élmény”, fel kellett dolgoznom, és mostanra elmondhatom, hogy hosszú utat jártam be az eltelt egy év alatt.

Most már megélem hitemet, ami egy teljesen új dimenziót adott életemnek: szinte minden nap férjemmel tartok a misére, elmélkedéseket hallgatok és gondolkozom,

voltunk azóta más lelkigyakorlaton is, önreflexiót gyakorlok és próbálok jobb emberré válni. Talán majd idővel eljutok oda is, hogy valamiféle segítővé váljak. Most már tudom jól, hogy Isten segítségével, Őt követve, mindez lehetséges.

N. Marianna

Margaritha nővér magyarországi lelkigyakorlatainak időpontjai ide kattintva érhetők el!

Voltál már Margarithán?

Rólam. Mindenkinek. Tanúságtétel
hirdetés