Nagyon értékes gondolatokat fogalmazott meg Hodász András atya szombat este az imaesten arról, hogy mi is a valódi küldetésünk itt, a földön. Ezeket szemléztük most cikkünkben!
Kategória
Szemle
Szokatlan szerepkörben tűnt fel a hétvégén Ciro Immobile, az olasz élvonalban szereplő Lazio Európa-bajnok labdarúgója. A támadó Ferenc pápa kérésére játékvezetőként vett részt egy jótékonysági mérkőzésen.
„Ha Isten igazán szeret bennünket, akkor miért engedi meg, hogy rossz dolgok történjenek velünk?” Gyakran tesszük fel ezt a kérdést. A valóság az, hogy a születésünktől kezdve odáig, hogy hazamegyünk Jézushoz, lesznek időszakok, amikor szenvedni fogunk. De mikor a körülöttünk lévő emberek szemtanúi annak, hogy Istenhez fordulunk a nehézségeink közepette, majd látják a győzelmünket, az bizonyság lesz számukra.
Bár gyakran olvashatunk, vagy akár énekelhetünk is róla, mi jut eszünkbe, ha Isten trónjára gondolunk? Amikor a legtöbb ember a trónra gondol, akkor általában a fizikai ülésre asszociálnak elsőként. De ez azt jelenti, hogy Isten szó szerint ül a trónon, vagy ez inkább képletes?
Szülei sírjánál emlékezett meg Böjte Csaba testvér arról, hogy egy évvel ezelőtt súlyos koronavírus-fertőzéssel szállították kórházba. A ferences szerzetes – hála Istennek – meggyógyult, üzenetében hálával fordult az érte küzdő orvosokhoz.
Az elmúlt hetekben került feltöltésre a Youtube-ra Tapolyai Emőke előadása, amelyet a Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának országos konferenciáján tartott még szeptemberben. Az orvosoknak tartott beszéde azóta sokkal aktuálisabb lett, ezért szemlézzük a pszichológus legérdekesebb gondolatait aki korábban a 777 OFFLINE vendége is volt.
„Örök harag” – mondja a gyermek, de tíz perc sem telik bele, és ismét önfeledten kergetőzik a másikkal. „Semmi baj” – mondja a felnőtt, aztán évtizedekkel később még mindig felhánytorgatja a vélt vagy valós sérelmeit. Jézus pedig azt mondja: „Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermek, nem mentek be a mennyeknek országába”. A TeSó blog elgondolkodtató írását szemlézzük.
A halál olyan tabuvá vált a kultúránkban, amelyről nem szabad, vagy nem lehet beszélni, legfeljebb csak finoman, szépítő körülírásokkal. Sokan úgy éljük le az életünket, hogy nem vagyunk ott senki mellett, aki meghalt, és ugyan tudjuk, hogy van halál, nem kapunk választ arra, ami nekünk fáj, ami minket bánt egy számunkra fontos személy elvesztésével kapcsolatban.