Lipóczkiné Pulay Eszter aerobikedző a Nyitott Kapu Baptista Gyülekezet meghívásából beszélt arról, miért is van helye Istennek a testmozgás során is, valamint arról, hogyan tudunk megváltoztatni egy-egy rossz szokást az életünkben.
Kategória
Szemle
„Ma leteszek valamit, ami már régóta töri a lelkem és az életem. Ma kevesebbet akarok foglalkozni magammal, hogy többet foglalkozhassam Vele. Ma felfelé tekintek, hogy belülről tisztuljak.” A TeSó blog írását szemlézzük, amellyel valószínűleg mind tudunk azonosulni.
A számolatlan szükség láttán az ember könnyen összezavaradik, elbizonytalanodik: mit kellene tennem, mi az én felelősségem, hol van a helyem, nekem kell megtennem ezt vagy azt? Révész Szilvi író bátorító és nagyon aktuális gondolatait szemlézzük.
„Omphalocele. Soha nem hallottam azelőtt ezt a szót. Nyolc éve tudom, mit jelent, és legalább három éve érzem, hogy ezt meg is kell írnom. A megfelelő pillanatra vártam, és arra, hogy ne fájjon. Közben rájöttem, a megfelelő pillanat a minél előbb, a fájdalom pedig nem múlik el soha. És ez így van jól. Bár rólunk szól, ezt az írást nem nyilvános gyónásnak szánom. Segíteni szeretnénk vele.” Szendéné Kiss Nóra írását szemlézzük.
Hazánk közvetlen szomszédságában háború tört ki, amelynek képkockái és sokkolói hírei elárasztanak minket. Mire kapott az ember szabadságot a teremtéskor Mi a mi felelősségünk, mit tehetünk a békéért?
Mi az útja-módja annak, hogy valaki meghallja az égi hangot? Szerintem ezt a kérdést még azok is felteszik, akik nem hisznek Istenben. Az igaz válasz erre az, hogy ennek az útnak a kövei nemcsak szavakból, hanem a csöndből is állnak. A Képmás Magazin cikkét szemlézzük.
Lackfi János író-költő verse valósághűen leírja mindannyiunk napjait, a bennünk dúló viharokat, ugyanakkor kitekintést ad, hogyan tudnánk a békére rátalálni. Érdemes elolvasni két hír között!
„Kárpátalja hívő népe megkapta a könyörgésre szóló behívót, és jól fel van fegyverezve az imádság eszközével. Harcolunk, megyünk napról napra, csatáról csatára. Legyetek ebben biztosak akkor is, ha esetleg egy nap már nem tudunk hírt adni magunkról.” A kárpátaljai szerzőkből álló TeSó blog megragadó írását szemlézzük arról, hogyan élik meg ők ott most a háborús helyzetet. Imádkozzunk velük, értük!