Szemle

A számolatlan szükség láttán az ember könnyen összezavaradik, elbizonytalanodik: mit kellene tennem, mi az én felelősségem, hol van a helyem, nekem kell megtennem ezt vagy azt? Révész Szilvi író bátorító és nagyon aktuális gondolatait szemlézzük.

„Omphalocele. Soha nem hallottam azelőtt ezt a szót. Nyolc éve tudom, mit jelent, és legalább három éve érzem, hogy ezt meg is kell írnom. A megfelelő pillanatra vártam, és arra, hogy ne fájjon. Közben rájöttem, a megfelelő pillanat a minél előbb, a fájdalom pedig nem múlik el soha. És ez így van jól. Bár rólunk szól, ezt az írást nem nyilvános gyónásnak szánom. Segíteni szeretnénk vele.” Szendéné Kiss Nóra írását szemlézzük.

Hazánk közvetlen szomszédságában háború tört ki, amelynek képkockái és sokkolói hírei elárasztanak minket. Mire kapott az ember szabadságot a teremtéskor Mi a mi felelősségünk, mit tehetünk a békéért?

Mi az útja-módja annak, hogy valaki meghallja az égi hangot? Szerintem ezt a kérdést még azok is felteszik, akik nem hisznek Istenben. Az igaz válasz erre az, hogy ennek az útnak a kövei nemcsak szavakból, hanem a csöndből is állnak. A Képmás Magazin cikkét szemlézzük.

„Kárpátalja hívő népe megkapta a könyörgésre szóló behívót, és jól fel van fegyverezve az imádság eszközével. Harcolunk, megyünk napról napra, csatáról csatára. Legyetek ebben biztosak akkor is, ha esetleg egy nap már nem tudunk hírt adni magunkról.” A kárpátaljai szerzőkből álló TeSó blog megragadó írását szemlézzük arról, hogyan élik meg ők ott most a háborús helyzetet. Imádkozzunk velük, értük!

Andrey és Nadya az ukrán fővárosban terveztek összeházasodni a hétvégén, azonban az ő terveiket is felülírta a háború.

„Nincs válasz, ami a holnapot biztosra megmutathatná, hogy lecsendesedjünk, vagy felkészüljünk rá, így a sötétségben más nem maradt, mint pislákoló reményünk, hogy Isten megígérte, hogy itt lesz, velünk lesz, mindig, mindenben.” Tapolyai Emőke pszichológus remek gondolatait szemlézzük a mostani háborús helyzet kapcsán.