Tudjátok mi az egyik legjobb abban, hogy tanítónő vagyok? Mindig tanulhatok valamit az őszinte és önzetlen gyerekektől. Az sem ritka, hogy Istenről tanítanak tudtukon kívül.
Közeledik az év legnagyobb születésnapi bulija! Nem akárki születésére kezdünk el hivatalosan is készülődni vasárnap: a mindenható Isten emberré lett értünk, mert ennyire szeret minket! Akárhogy is igyekszem, azért ezt nem olyan könnyű felfogni.
Mostanában azon kaptam magam, hogy minden reggel arra ébredek: bárcsak már karácsony lenne és alhatnék 10-ig… Bárcsak kevesebb lenne a stressz az évvégi hajtásban… De ez nem igazán van összefüggésben a „Szívem első gondolata Hozzád száll fel Istenem…” imával…
Azt, hogy milyen a Menny, nem tudhatjuk egészen pontosan, ám az emberi fantázia és humor örömmel ad ötleteket.
Sosem feledem gimnáziumi hittantanáromat, aki olykor nagy hévvel fejtette ki a modern reklámipar egy-egy gyöngyszeméről, hogy mennyire elveszi a fókuszunkat Istenről.
Legyetek olyanok, mint a kisgyermekek! Mi sem bizonyíthatná ezt jobban, mint ez az édes kislány, aki úgy döntött, hogy különlegessé teszi a gyülekezeti tagok számára az áldozást.
Egyszer egy nagyböjt folyamán, amikor első évemet töltöttem a szemináriumban, kipróbáltam, hogy egész végig nem ettem húst. Egy falatot sem. Nagy nehezen, de sikeresen teljesítettem. Ezután pedig felmerült bennem a nagy kérdés: „Megérte?”
Istenhez szóló ima – így jellemezte legújabb dalát Rúzsa Magdi, aki már korábban is többször tett tanúságot hitéről.