Brenner János boldoggá avatása kapcsán a nyugat.hu tudósított arról, hogy a szombathelyi emlékművön korábban meglévő vörös csillagot ideiglenesen kereszt váltotta fel. Ez a változtatás csak pár napig tartott, azonban pont elegendő volt ahhoz, hogy szélsőséges indulatokat váltson ki a kommentelőkből. A Szombathelyi Egyházmegye vezetőjeként Székely János püspök nyílt levélben reagált a kereszténységet ért vádakra.
Egy elég egyszerű hasonlat jutott eszembe a napokban, de azért szeretném megosztani Veletek.
Régi vágyam volt, hogy elolvassam a Bibliát. Tudjátok, elkezdeni Ádámnál-Évánál és meg sem állni a Jelenések könyvének a végéig. Igen ám, de ez egy olyan kihívásnak bizonyult, amivel egyedül nem nagyon tudtam megküzdeni. Egészen addig, míg az egyetemi szigor közbe nem szólt, aminek köszönhetően szerkesztő társammal ellentétben nem egy év, hanem három hónap alatt olvastam el az egész Bibliát. Most pedig itt vannak a tanulságok belőle.
Gyöngyi története igazi mélységeket mutat meg: csalódást, kételyeket, elbizonytalanodást, várakozást… És mégis, vannak benne magasságok is: változás, épülés, bizalom, kitartás.
Példamutató és nagyon szép tanúságtétel következik.
Sokunkat mindenféle zavaró, külső tényezők bombáznak, mikor imádkozunk. Bármi lehet ez az elterelés: az óra ketyegése, egy autó dudálása, vagy épp egy halom gondolat mindenféle emberről, vagy az életünkben levő kapcsolatokról.
Napjaink kereszténységében a pénz talán még a szexualitásnál is kényesebb kérdésnek számít. Hogyan kellene keresztényként a pénzhez hozzáállnunk? Összeegyeztethető-e Jézus követése és a gazdagság? Muszáj-e adakozni? Ha igen, akkor mennyit, és főleg kinek? Miért mondta azt Jézus, hogy „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” (Mt 19,24)? Bármennyire is tabunak számítanak, ezek nagyon fontos kérdések, amelyek megválaszolása igen komoly változásokat hozhatna a világba.
A fatimai első jelenés 101. évfordulóján ajánljuk nektek a Magyar Kurír korábbi cikkét, amiben a napcsoda eseménye lett részletesen bemutatva. 1917 október 13-án tízezrek voltak részesei a megmagyarázhatatlan eseménynek.
Legyünk egy pillanatra őszinték magunkhoz, kedves magyar katolikus testvérek: lassan, idestova harminc éve jól kiszámíthatóan csökken a papok száma, és nem úgy tűnik, hogy az elkövetkező években van bármi esély a változásra. Sokan erre csípőből válaszolják: a cölibátus az oka. Ám ha ez igaz lenne, akkor ugyanígy hivatásgondokkal küzdene például Afrika vagy épp India. De nem teszik. Akkor hát mi is a probléma valójában? Vitaindító.