2018. 05. 15.

3 év, 4 várandósság, 5 gyermek elvesztése…

Gyöngyi története igazi mélységeket mutat meg: csalódást, kételyeket, elbizonytalanodást, várakozást… És mégis, vannak benne magasságok is: változás, épülés, bizalom, kitartás.
Példamutató és nagyon szép tanúságtétel következik.

Lassan 10 éve élek párkapcsolatban és majdnem 7 éve házasságban. Kislányként meg fiatalként is úgy gondoltam, hogy ha az ember megtalálja az ideális társat, akkor boldogan élnek míg meg nem halnak, születnek sorban a gyerekek, béke és boldogság van otthon. Nagyon hamar rájöttem, hogy ez nem így működik…

Kiderült, hogy a férjem már egyáltalán nem az a férfi, akihez hozzámentem és én sem vagyok már az, aki 7 éve voltam menyasszonyként. Folyamatosan változunk külön-külön és együtt is.

Négy várandósággal 5 gyermeket veszítettünk el közel 3 év alatt, és azóta sem született gyermekünk. Mindegyik vetélés alapjaiban rázta meg a személyiségünket, a házasságunkat és a hitünket is. Minden alkalommal darabjaimra estem szét és újra össze kellett raknom magamat, negyedszer is felállni és menni tovább. És hogy ez hogy sikerült?

Minden vetélésemkor valami más téma került elő. Eleinte a felnőtté válásomban segítettek talán. Maximálisan támaszkodtam a férjemre, örültem, hogy mi megvagyunk egymásnak, ha a gyermekünk meg is halt éppen.

A második nagy vetélésemkor (17 hetes magzat) munkahelyet váltottam, illetve megvettük a házunkat, amit nagyon szeretünk, és nagy álmunk volt. Ez adott egy löketet a váltáshoz, változáshoz.

Az utolsó vetélés igaz, „csak” 8 hetes volt, de 10 hetesen derült ki, hogy nem élnek (ikrek voltak). Ismét műtét… nagyon megviselt. Itt kérdőjeleződött meg a hitem, két napig úgy gondoltam, hogy nem tehet ilyet velünk Isten, aki Jó.

Aztán rájöttem, hogy a hitem nélkül csak lógok a levegőben, szükségem van az Úrra, még ha most nehéz is. Vitatkoztam vele, elmondtam, hogy mennyire csalódott vagyok.

Nagyon kemény kérdések, kételyek fogalmazódtak meg bennünk, megkérdőjeleződött a házasságunk is. Lehet, hogy nem jól mentem férjhez…  Vajon tényleg nekünk kellett-e összeházasodni, mi van, ha mástól már lenne gyerekünk külön-külön. Egyáltalán: hogy tehet ilyet velünk az Isten, aki Jó…? Hogy lehet, hogy nem lehetek édesanya, amikor kicsi koromtól fogva ez a vágyam? Talán mégse ez az utam?

Valószínűleg ezektől a kételyektől helyeződik új alapokra mind a hitem mind a házasságunk. 

Gyurival együtt voltunk vetélős lelkigyakorlaton* is. Nagyon jó volt, hogy 1 hétvégét csak ezekre a sebeinkre szánhattunk, jó volt együtt megélni, Jézus elé vinni a fájdalmunkat. Sorstársakkal találkoztunk, nagyon mély kapcsolatok, barátságok szövődtek, amik azóta is tartanak. Sokat jelentünk egymásnak, imádkozunk együtt, egymásért.

Eljutottam Medjugorjéba is, óriási élmény volt a Szűzanya közelében lenni. Hárman voltunk ott gyermektelen asszonyok, és határozottan éreztük és érezzük azóta is, hogy a Szűzanya velünk van, odafigyel ránk, sorsunk alakulására. 
Mivel nem jött a gyermekáldás, volt időnk befejezni a kéktúrát a férjemmel, nagyon tanulságos és hasznos volt. Felért egy párterápiával. 7 évig tartott, 98%-ban kettesben túráztuk végig. 

Hallottunk a NaPro technológiáról* is. Eleinte igencsak szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban. Egy újabb módszer, amit az egyház támogat, biztos nem árt, de hogy nem használ, az is tuti! Aztán meg kellett győződjek az ellenkezőjéről.

Igenis tudományosan alátámasztott, nagyon korszerű, mindenekelőtt az élet és a nő védelme mellett áll, maximálisan individuális terápia.
Két hónapja tanuljuk a táblázatvezetést, hamarosan orvoshoz is eljutunk. Már annyi helyről hallottam, hogy muszáj volt megnéznem közelebbről a témát, és Isten áldásának tartom ezt a módszert, ezt a hozzáállást. Eddig csak tapogatózást tapasztaltam az orvosoktól, hogy ezt is meg lehet próbálni, meg azt is, meg ilyenkor ezt szoktuk adni… Itt a NaPro-ban pedig személyesen engem néz az orvos, az én ciklusomból indul ki.

Ha ezek nem történnek meg velünk, most nem azok lennénk, akik vagyunk, nem tartanánk itt, ahol most vagyunk. Jobb lett az életünk a gyermekeink által. A férjem, aki viccesen hithű ateistának vallotta magát, amikor megismerkedtünk, legutóbb egy kérdőívben kereszténynek titulálta magát, és minden este együtt imádkozunk. Sokkal szorosabb köztünk a kötelék, mint korábban, nagyobb a béke és az egyetértés otthonunkban. Alapvetően harmonikusabbak vagyunk. Én is egészen más lettem, több az alázat bennem, sokkal szabadabbnak és boldogabbnak érzem magam, mint korábban. Jóval többet imádkozom, talán már nemcsak vasárnap 10-11-ig vagyok keresztény.

Biztos, hogy így vezet el az Úr arra az útra, amit nekünk kijelölt, de azért néha azt gondolom, talán kisebb tragédiákkal is sikerült volna. Vagy nem. Nem tudom.
De legalább már nem sírok, amikor erről beszélek!

*

*A lelkigyakorlat magzatvesztők részére szól, részletes leírás a Facebook oldalon és a weboldalon (abortusz és vetélés kapcsán is szerveződnek hétvégék)

*A NaProTECHNOLOGY® az angol Natural Procreative Technology rövidítése, vagyis természetes prokreációs technológiát jelent. Ez a viszonylag új reprodukciós tudomány a hangsúlyt a helyes diagnosztikára és hatékony gyógyításra helyezi. A termékenység megfigyeléséhez és a kóros állapotok diagnosztizálásához egy egyszerű, standardizált eszközt alkalmaz, mely a termékenységi ciklus biológiai jeleit jegyzi egységesített módon, ez a CREIGHTON MODEL FertilityCareTM System (CrMS). A NaProTECHNOLOGY® a diagnosztika és gyógyítás során a nőgyógyászat, az endokrinológia és a sebészet legmodernebb eredményeit alkalmazza.
Forrás: http://www.termekenyvagy.hu/napro-technologia/

Szerk.: Téglásy Nóra

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Egyéb Tanúságtétel
hirdetés

6 hozzászólás

  • Válasz Gézu 2018. 05. 16. 13:28

    Együttérzésem a párnak, hatalmas fájdalmakon mehetnek keresztül.
    A bennük megfogalmazódó kérdések bennem is megfogalmazódnak. Hogy tehet ilyet velük az Isten, aki Jó…?
    Azt gondolom hatalmas szeretet lehet bennük, hogy ezek után is kitartanak egymás mellett és hitükben is.
    Mi lehet az Isten szándéka ezzel? Próbára tenni hitüket és elszántságukat? Ez már többszörösen megtörtént, és átmentek a „vizsgán”. Sőt, ezzel valószínűleg az emberiség leghívőbb 1%-ba tartoznak.
    Úgy látom, ami emberileg lehetséges, ők megtették magukért, egymásért és az Úristenért. Az Úristen akkor miért nem teszi meg a saját részét őérettük?

    • Válasz Fanni 2018. 05. 17. 17:06

      Azt hiszem, az Úr kegyelme, hogy nem törtek össze. Nemde?

      • Válasz Gézu 2018. 05. 23. 00:22

        Ha ez az Úr kegyelme, akkor azoknak a pároknak, akiknek egy hasonlóan súlyos esetre rámegy a kapcsolata, azoknak ezek szerint nem kegyelmez az Úr?

        • Válasz Maja 2018. 06. 09. 10:14

          Azok feltehetőleg nem az Úrban keresték a választ.

    • Válasz Gyöngyi 2018. 05. 23. 17:44

      Kedves Gézu! Válaszként Kiss Piroskával tudok egyetérteni. Megedződünk, kipróbálódunk a szenvedésen keresztül. Boldogabb és szabadabb vagyok most mint 5 éve.

  • Válasz Kiss Piroska 2018. 05. 17. 22:42

    Kedves Gézu!

    A szerző leírta a hatalmas pozitív változásokat az életükben!

    Én is estem át vetélésen és lehet, hogy még fogok is. Mindazonáltal az életem minden nehézségéről utólag „kiderült” (rájöttem), hogy mindegyik ajándék volt a Jóisten részéről, mert lehetőséget adott a fejlődésre. Nehézség nélkül -szerintem – nincs fejlődés.
    És ami késik, nem múlik!
    Én abban bízom, hogy végül megajándékozza az Úr őket gyermekkel, miután a kohóban elkészültek az egymáshoz csiszolt nemesfémek!
    Én bízom az Úr szeretetében!