Elolvastam a Bibliát – a 3 hónapos kihívás

Régi vágyam volt, hogy elolvassam a Bibliát. Tudjátok, elkezdeni Ádámnál-Évánál és meg sem állni a Jelenések könyvének a végéig. Igen ám, de ez egy olyan kihívásnak bizonyult, amivel egyedül nem nagyon tudtam megküzdeni. Egészen addig, míg az egyetemi szigor közbe nem szólt, aminek köszönhetően szerkesztő társammal ellentétben nem egy év, hanem három hónap alatt olvastam el  az egész Bibliát. Most pedig itt vannak a tanulságok belőle.

Volt egy tervem, és ehhez pont kapóra jött az egyetememen a Biblia ismeret című kurzus. Utolsó félév, gondoltam ráérek, tökéletes idő arra, hogy kiolvassam a Bibliát. A kurzusnak egy feltétele van: minden hétre van egy kijelölt Bibliai szakasz (ez több könyvet jelent) és azokból óránként tesztet írunk. Egyik dolgozat sem lehet elégtelen, vagy teljesítetlen. Gondoltam, ez jó mulatság lesz, teljesen izgalomba jöttem az előttem álló feladattól. Mózes első négy könyve egy hét alatt? Szuper! Büszkén meséltem mindenkinek, hogy mekkora keresztény vagyok, rajtam még ez sem fog ki!

Igen ám, de ahogyan teltek a hetek, egyre inkább éreztem a nyomást. Az olvasás nem volt elmélyült, hiszen ilyen tempóban ez lehetetlenség. Boldog voltam, hogy haladok, az elolvasott lapok egyre vastagabb részt foglaltak el a könyvből, de mégis néha azon kaptam magam, hogy új kifogásaim lettek: “Nem tudok menni, Bibliát kell olvasnom.” vagy “Szívesen olvasnám ezt a könyvet, de most a Bibliát kell.”

hirdetés

Ez a kell befészkelte magát a gondolkozásomba. Furcsa módon teher is volt, meg nem is. Teher volt, mert emlékeznem kellett olyan nevekre és részletekre, amik felett normális esetben átsiklottam volna, teher volt, mert ott volt bennem a nyomás, hogy megbukni most már igazán nem kéne, és nem is lehet. Hosszú órákat ücsörögtem a fotelben, és csak olvastam. Aztán egy idő után már letöltöttem a Biblia alkalmazást és hallgattam a szöveget. Vasalás közben, a fürdőben, reggel ébredés után, és este is. Számoltam a fejezeteket, beosztottam minden napra húszat, amivel sokszor el is csúsztam. A gondolataim ezer felé kalandoztak, főleg a csatáknál, ott rendesen szenvedtem. De volt ezen egyfajta áldás. Nem a szokásos elmélyülés során szólt hozzám az ige, hanem felvázolt előttem egy folyamatot, amit a gyors tempónak köszönhetően jobban átláttam. Kezdtem megérteni utalásokat, és megdobbant a szívem, amikor felfedezéseket tettem. Isten összekötött ige szakaszokat számomra, és egy hatalmas vágy ébredt bennem arra, hogy többet és alaposabban foglalkozzak azzal, amit olvasok. Igen, egy idő után már nem más könyvek után ácsingóztam, hanem Biblia magyarázatok után, és tervezgettem, hogy melyik fejezetet fogom először újra olvasni, ha majd befejezem a kötelező részt.

Aztán vége lett. A Jelenések könyvének szerzője elköszönt, én pedig hiába nyomtam rá a “tovább” gombra, az alkalmazás meg se moccant, a felolvasó is néma maradt. Egy perc gondolkozás után realizáltam, hogy szabad vagyok, azt olvasok amit csak akarok, majd elégedetten választottam magamnak egy másik Biblia olvasási tervet. Mert az igazi munkát csak most fogom tudni elkezdeni.

hirdetés