Mindig hadilábon álltam a böjttel, pláne evangélikusként. Nálunk egyetlen megtartott böjti nap van: a nagypéntek. Azonban mégis kialakult a környezetemben az egész nagyböjt megtartása, ami véleményem szerint átcsapott egyfajta versengésbe. Mivel nem kötelező, ezért nagyobb csodálat övezte azokat a személyeket, akik belevágtak. Akarva, akaratlanul ez az elismerés okoz a böjtölő emberben egyfajta elégedettséget, és könnyen átcsaphat saját magunk vállának a veregetésébe. De akkor miért is böjtölünk? Ez a kérdés égette a lelkemet és elhatároztam, hogy saját akcióba kezdek.
