Valóban hívő, vallásgyakorló vagyok – szögezte le a vasárnap.hu-nak adott interjújában Makai Viki, a közelmúltban edzés közben megtámadott futónő, akinek tanúságtételeiről rendszeresen beszámoltunk a 777-en is. Mint mondja, a veszély perceiben nem is tudott másra gondolni, csak Istenre.
16 évvel ezelőtt Csákány Tamás református lelkészhez jártunk házassági előkészítőre. Ő mondta azt, amire most a történtek kapcsán érdekes módon mindketten visszaemlékeztünk, hogy Isten olyan, mint egy műhold, kapcsolatban van egyénenként az emberekkel, rajta keresztül az emberek egymással. Fogalmazhatunk úgy, hogy a férjem indíttatást érzett, hogy elinduljon elém. Én pedig tudtam, hogy el fog indulni, de azt persze nem sejthettem, még időben fog-e megérkezni – mondja a vasárnap.hu-nak adott interjújában Makai Viktória futónő, akit a közelmúltban edzés közben támadott meg egy férfi.
A lapnak nyilatkozva úgy fogalmazott; megtapasztaltam, hogy Isten mindvégig velem volt, egyetlen pillanatig sem éreztem remény nélkülinek vagy elhagyatottnak magamat.
A félelemmel, fájdalommal teli percekben sem éreztem úgy, hogy félrenézett volna Isten.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy erősíti-e, vagy gyengíti a hitét mindaz, ami vele történt, így felelt: „dolgozik a Sátán, de igyekszem a pozitív részre koncentrálni. Talán szentimentális, de korábban is tökéletesnek éreztem a házasságunkat, de hány csokor rózsával ér fel az egy nőnek, hogy amikor bajba kerül, a férje és megjelenik és megmenti?”
Az interjú végén a többszörös bajnok futónő hangsúlyozta; „ma már egyáltalán nem divat az a családmodell, ahol a férfi a család papja, vagy vezetője. Ha ő nincs nálunk ilyen státuszban, ha ő nem vállalja a felelősséget a családjáért, ha nem ebben a modellben élünk és én egy liberális, feminista, karrierista nő vagyok, akkor nem biztos, hogy a férjem elém jön, és megmenti az életem. Én szívesen a kezébe adom ezt a felelősséget, és ő szívesen el is fogadja. Ő az a férfi, aki alkalmas rá, hogy vezesse a családunkat, mi pedig hálásak vagyunk neki ezért!”
A teljes interjú a vasárnap.hu oldalon olvasható.
Korábbi cikkünk Makai Viktóriáról:
“Én csak egy gyermekért imádkoztam, és ezt kaptam” – megindító tanúságtétel egy igazi bajnokról
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
1 Komment
Üdv!
„A félelemmel, fájdalommal teli percekben sem éreztem úgy, hogy félrenézett volna Isten.” Vajon mért gondolnak az emberek ilyet?Mért kötik össze a „félrenézett” kifejezést Istennel?Hogyan lehet feltételezni Istenről,hogy félre néz?Ez egy tökéletlen emberi tulajdonság.Megint lerángatjuk Istent a szintünkre.De van ilyen több is:Isten mindig meghallgat,Isten a jót akarja stb.Nem tudunk felül emelkedni a magunk által elképzelt Istennek.Ez azért baj (de csak nekünk) mert így nem tudunk közel kerülni hozzá.Mi nem tudunk!!!Ő mindig a közelünkben van.Olyan ez mint napozni,attól,hogy a szobában vagyunk még süt a nap de csak úgy tudjuk élvezni ha kilépünk elé.