2018. 10. 26.

Izland sötét oldala – ezért nincsen Down-szindrómás baba a szigetországban

Izlandot sokat dicsérik a jó és olcsó állami egészségügyi rendszeréért.  A szigetországban azonban önzőnek tartják azt az embert, aki úgy dönt, hogy megtartja Down szindrómás magzatát, elvéve a lehetőségeket az egészséges emberek elől. Az Aleteia cikke alapján és egy amerikai színésznő segélykiáltása nyomán mutatjuk be a helyzetet.

Egy cinikus politikus – akiknek nem vagyunk híján – azt mondaná, a legjobb módja a szegénység megszüntetésének a szegények kiirtása. Nagy részük persze nem mondja komolyan, az eszme azonban egyre jobban elterjedt: legalábbis Izlandon, és ami a Down szindrómás magzatokat illeti. 

A szomorú helyzetre Patricia Heaton amerikai színésznő hívta fel többek között a figyelmet: a négygyermekes édesanya szerint “Izland nem szünteti meg a Down-szindrómát, csak megöli azokat, akik érintettek a betegségben.

hirdetés

A meg nem született Down szindrómás magzatok szinte száz százalékban abortusz áldozatai.“

Korábban Szabados Ádám így írt blogjában az izlandi Down-szindrómások helyzetéről:

“De tényleg, hogy sikerült Izlandon az orvosi csoda, hogy a Down-kórt közel száz százalékos hatékonysággal legyűrték? A rövid válasz a következő: még az anyaméhben egytől egyig megölték a Down-kórral azonosított gyermekeket. Hát így. Az orvosi csoda mögött olyan orvosi műszerek állnak, mint a Hegar-féle hüvelytágító, a hajlított szívócső vagy vákuumaspirátor, az ollószerűen nyitható és zárható, tompa kanalakban végződő úgynevezett abortuszfogó, vagy a középen lyukas kürettkanál. Esetleg injekciós tű. Ezek mind arra alkalmasak, hogy a Down-kóros magzatokat születés előtt elpusztítsák velük. Ha sikerül a problémás gyermekeket még az anyaméhben azonosítani, akkor a Down-kórosok eliminálásához kipufógógázra vagy Zyklon-B gázra sincs szükség, a fuvarköltséget is le lehet faragni, a Tajgetoszra se kell elsétálni, csak elő kell venni a szerszámokat és máris kész az orvosi csoda: felszámoltuk a Down-kórt!”

Az izlandi kórházban, ahol végrehajtják az abortuszt, egy külön kórterem van  erre a célra. Az orvosok egy kartont adnak át az anyának, amelyen fel van tüntetve a gyerek neme, súlya és az ujjlenyomata. Patricia Heaton – aki többek között A semmi közepén című sorozatból lehet ismerős – határozottan kiállt a Down-szindrómás gyermekek mellett:

“Bármilyen gyermek születése hatalmas változást hoz a szülők életében. Ez  még inkább érvényes abban az esetben, ha a gyermek valamilyen betegséggel születik. Hogy a szülők ezt  pozitívan vagy negatívan fogadják, az leginkább a kommunikációtól függ. Az orvosok gyakran a legszörnyűbb képet festik le, amikor tudatják a szülőkkel, hogy leendő gyermekük Down szindrómás lesz.”
Többen is arról számoltak be – függetlenül az izlandi eseményektől – hogy az orvosok egy része kifejezetten az abortuszra buzdítja a szülőket Down-szindrómás magzat esetén. (Természetesen több olyan orvos van Magyarországon is, aki az életet védelmezi az abortusz helyett.)

“Mindannak ellenére, hogy a Down szindrómás emberek boldog életet élnek, és a testvéreik jobb embernek érzik magukat attól, hogy van egy Down-szindrómás rokonuk. Keresztényi feladatunk, hogy részt vegyünk ebben a harcban, és felszólaljunk azokért, akik nem tudják megvédeni magukat. Vegyük komolyan a Krisztusi küldetést; védjük meg a legkisebbeket  köztünk.Egy olyan világban, ahol nap mint nap saját vágyaink és igényeink kielégítéséért teszünk és dolgozunk, ne feledjük, hogy az életünk és mások életének az értéke nem az anyagi javakon és sikereken alapul, hanem a belső értékeinken. Ahogy Szent II. János Pál pápa mondta, egy társadalmat az alapján ítélnek meg, ahogy a leggyengébb, legsebezhetőbb tagjaival  bánik, vagyis a haldoklókkal, a betegekkel és a gyermekekkel” – zárta gondolatait Patricia Heaton az Aleteia cikkében

Az Aleteia cikkének fordítását ezúton is köszönjük Ungvári Ildinek!

 

Egyéb
hirdetés

4 hozzászólás

  • Válasz Sanyi 2018. 10. 26. 15:15

    Ez elég embertelen az biztos.
    De amúgy az Úristen miért teremt Down-szindrómásokat?

    • Válasz Tamás Lehel 2018. 10. 26. 21:03

      Isten nem teremt selejtet. A Down-szindrómás emberek nem selejt. A Down-szindróma létezése, mint sok más genetikai betegségé talán leginkább az emberek káros életmódjára visszavezethető.
      A kérdés emiatt inkább úgy fogalmazható meg: miért engedi meg Isten, hogy emberek ezzel a betegséggel induljanak? Egyrészt: tiszteletben tartja a szabad akaratunkat, aminek viszont következményei is vannak. Másrészt talán azért, mert ez is próbája a szeretetünknek.
      Viszont egy Down-szindrómás ember ad is rengeteg szeretetet, nem csak kér.

      • Válasz Sanyi 2018. 10. 28. 17:27

        Hát ne haragudj, de egy down kóros a saját szabad akaratából lesz az, ami? Mert szerintem nem. Ha pedig más emberek hibáiért, bűneiért, büntet így valakit az Isten, azt semmiképp nem mondanám szeretet-telinek. Gyakorlatilag az emberek által felállított jogrendben is több szeretet van, pl. nem büntetünk senkit a mások által elkövetett bűnökért.

  • Válasz Michaelis 2018. 10. 27. 17:58

    Szeretem az ilyen pro-life kampányokat, a képeken a mosolygós down-kisbabákkal, vagy a virágos réten ülő kislány, ahol még a nap is szebben süt, ha a downos kisgyerek mosolyog.

    DE! A másfél szobás lakásban 120 kg-s halmozottan sérült, felnőtt gyermekét egyedül nevelő, azt nap mint nap gondozó 50 kg-s 50 év feletti szerencsétlen anyákról miért nem írtok cikkeket?
    Itt egy cikk a valódi életről egy sérült gyerek mellett. Az Indexen találtam, a címe:
    A legnehezebb munkát végzik, mégsem beszél róluk senki
    https://index.hu/belfold/2018/05/02/a_legnehezebb_munkat_vegzik_megsem_beszel_roluk_senki/

    Az olyan anyáról nem írtok, aki minden nap emelgeti pelenkázza a felnőtt gyerekét és ha szerencsés, hetente egyszer eljut a közértbe, mert máshová már soha többet az életben nem megy. Nem hagyhatja magára a gyereket.
    Az élve eltemetett szülőkről miért nem írtok?
    Miért nem mutattok képeket felnőtt down-szindrómásokról?
    A magzatokat véditek és lelki-örökbefogadtok stb.
    Pedig lenne, aki segítségre szorul, csak ők nem olyan prospektus-képesek, és rajtuk tényleg segíteni kellene, nem csak imádkozni értük.

    Ha a pro-life aktivistáknak jogilag kötelezővé tennék, hogy fogadják örökbe és neveljék fel ők a nem kívánt gyermekeket (beteget, vagy egészségeset egyaránt), vagy legalábbis kötelezve lennének az aktív segítségnyújtásra, akár ápolói, gyermekmegőrzői feladatok vállalásával, máris kevesebb pro-life aktivista lenne 🙂
    Hinni mindenki nagyon szépen tud, imádkozni, a másik életéről dönteni. Pedig megérdemelnék a pro-life-osok, hogy minden megszületettért, akiknek megszületéséről az ő kampányuk tehet, ők is feleljenek. Ne mást küldjenek a süllyesztőbe.
    Menjenek a mély vízbe azok, akik azt állítják, hogy tudnak úszni, ne mást lökjenek bele.