Körülbelül fél órája beszélgettünk, amikor a másik szobában Zsuzsi hangicsálni kezdett. Zsolt, az apja fölállt, hogy behozza. Ahogy bejöttek, Dana csak ennyit mondott: „A kis túlélő!” Megdöbbentő volt, hogy egy anyukának ez az első gondolata, amikor meglátja féléves kislányát. Én egy aranyos, féléves gyereket láttam, kicsit álmos mosollyal az arcán. Mégis, amennyire megdöbbentő volt Dana mondata, annyira megdöbbentő Zsuzsi egész története, amit megindító őszinteséggel osztottak meg.









