Tanúságtétel

A megtérésem előtti vetélésemet valószínűleg a fogamzásgátló tabletták okozták

Miért nem érdemes fogamzásgátlót szedni? Miért a fogamzásgátló az egyetlen olyan gyógyszer, amit azért veszünk be, hogy leállítsunk egy egészséges testfunkciót? Egy kétgyermekes édesanya őszinte vallomása első gyermekének elvesztéséről és saját felelősségéről…

És így birkóztam meg a veszteséggel…

Csendesen ültem a sürgősségi osztály ágyának gyűrött lepedőjén egy alaktalan kórházi hálóingben és szorosan fogtam a férjem kezét. Sok-sok órányi erős vérzés és egy nagyon kellemetlen ultrahangvizsgálat után tudtuk, hogy szinte semmi esély arra, hogy még mindig az első gyermekünket várjuk. Így nem lepett meg minket, amikor egy fiatal orvos széthúzta az elválasztófüggönyt, leült az ágyam végébe és megerősítette, hogy elvetéltem.

“Ez gyakran megesik, amikor a nők abbahagyják a fogamzásgátló szedését”

– mondta az orvos. “Még velem is megtörtént.”

hirdetés

Ezután elmagyarázta, hogy a hormonális fogamzásgátló, amit az utóbbi időben szedtem elvékonyította a méhfalamat, ami a növekvő embrió számára élhetetlen otthonnak bizonyult. Mivel fiatal és egészséges voltam nem volt rá okunk, hogy más problémára gyanakodjunk. “Ezért tanácsolják az orvosok, hogy várjanak a nők néhány hónapot a teherbeesés előtt” – jegyezte meg a doktornő, miközben már a következő beteghez ment át.

A következő hetekben együtt sírtunk a férjemmel, ölelkeztünk és (azt leszámítva, amikor leugrottunk gyorskajáért) otthon filmeztünk. A barátaim virágot hoztak nekem. Kivettem néhány napot a munkahelyemről, gyászoltam, és reménykedtem, hogy egy napon azért lehetek még én is anya. Nemsokára valóban várandós lettem. Az új élet miatt érzett örömünk teljesen elfeledtette velem a vetélésem okozta szomorúságot. Egy tankönyvbe illő várandósság után megszületett az első fiúnk makk egészségesen.

Két évvel később, több egymás utáni esemény hatására – amikről már tudom, hogy csak Isten rendezhette így – ott találtam magam, ahogy épp beiratkozok egy felnőtt keresztségre felkészítő alkalomra. Arra készültem, hogy katolikus leszek és ismét várandós voltam. Az egyik esti alkalmon az Egyház fogamzásgátlással kapcsolatos álláspontjáról volt szó. Nagy vonalakban, az előadó elmagyarázta a hormonális fogamzásgátlók működési elvét, azt, hogy nem csak megakadályozzák az ovulációt, hanem akár magzatelhajtóként is funkcionálhatnak.

Miközben mindezt végig hallgattam váratlan szomorúságot kezdtem érezni. Ahogy a másik gyermekem vidáman rugdalózott a pocakomban, az a felismerés lopózott a szívembe, hogy ha nem veszem be azokat a rózsaszín tablettákat hónapról hónapra, talán kihordtam volna az első gyermekemet is. Természetesen egyáltalán nem állt szándékomban, hogy elvetéljek és nem is tudtam semmit a tabletták elhúzódó hatásáról, mégis felelősnek és bűnösnek éreztem magam.

Minél többet tudtam meg az Egyház tanításáról a még meg nem született élet szentségével kapcsolatban, annál inkább tekintettem az elvetélt embriómat a gyermekemnek. Ugyanúgy az én gyermekemnek, mint a kis tipegőmet otthon, vagy mint a most várt babámat. Az igazság teljes megértését követően újra megbánást éreztem és egy ideig önmagamat hibáztattam. Úgy éreztem hogy az első gyermekem elvesztése csakis az én hibám. Egy könnyűnek tűnő “megoldást” választottam annak érdekében, hogy olyan életet élhessek, amilyet csak akarok és úgy tűnik mindannyian megfizettünk ezért.

Hála Istennek nem maradtam sokáig ebben az állapotban. Az Isten, akit ismerek és szolgálok, egy szerető és megbocsátó Atya. Idővel az imádságokon és a Szentírás olvasásán keresztül emlékeztetett engem arra, hogy az Ő kegyelme minden bűnt legyőz – főleg azokat, amiket akaratlanul követtünk el. A vetélésem idején fogalmam sem volt a fogamzásgátlókkal kapcsolatos erkölcsi problémákról (és azok fizikai utóhatásairól), de most már azt mondhatom, hogy Isten megbocsátásának kegyelmében részesültem. És ha Ő megbocsátott nekem, tudom, hogy nem folytathatom önmagam hibáztatását.

Egy gondolatot sosem felejtek el arról az estéről amikor először megtudtam a fogamzásgátlókról az igazságot:

“A fogamzásgátló tabletta az egyetlen olyan gyógyszer, amit azért veszünk be, hogy leállítsunk egy egészséges testfunkciót”

– mondta az előadó. Jobban össze sem foglalhatnám a mostani érzéseimet ezzel kapcsolatban. A női test gondozásra, vigasztalásra és életadásra teremtetett. Eldöntöttem, hogy önként soha többé nem veszem el ezeket a gyönyörű dolgokat magamtól és a családomtól.

Forrás: Aleteia

Ezt a cikket Gedeon Anna önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul.

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás