Blog, Harmati Dóra

Palvin Barbi és a nullás méret terrorja

Ha egy nő forgolódik az interneten (vagy a világban), akkor biztosan találkozott már Palvin Barbarával. A fiatal modell nemrég elérte karrierjének csúcsát, hiszen a Victoria’s Secret hivatalosan is képviselői közé fogadta őt. A hírről mindenki szépen beszámolt, hiszen nagy teljesítmény, egy magyar lány a híres nemzetközi márka arca lett. Azonban a külföldi sajtóban olyan megjegyzések jelentek meg, amik mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Ezek szerint ugyanis Barbara “testalkatilag formabontó”, máshol pedig “plus size” modellként emlegetik. De mi is ezzel a probléma?

Régóta tudjuk, hogy a szépség- és divatipar egy hamis valóságot tár elénk. Harmincéves nőkkel reklámozzák a ránctalanító krémeket, a ruhákat egy testalkatra szabják, a modellek derekát háromszor körbe lehet érni, mindenki tökéletes és gyönyörű. De  milyen a tökéletesen gyönyörű? Szerintem a szépség relatív fogalom, nem mindenkinek tetszik ugyanaz – hála Istennek! – hiszen milyen egysíkú és unalmas is lenne akkor a világ!

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én nem látok az utcán minden nap szembejönni velem Victoria’s Secret modelleket. Budapest nincs tele száznyolcvan centis, negyven kilós, napbarnított lányokkal – bár lehet rossz kerületekben mozgok. Ez azt jelenti, hogy mindenki csúnya lenne? Egyáltalán nem. A probléma az, hogy az ilyen cégek a beteges vékonyságból próbálnak ideált teremteni. Itt vannak ők, az “Angyalok”, akik földöntúliak, és te sosem leszel olyan mint ők, hiszen a legszebb modellek is csak vért izzadva kerülnek be közéjük, és ha be is kerülnek, akkor a sajtó azt merészeli írni róluk, hogy “formabontó” a testalkatuk. 

 

Armani Beauty x Variety ♥️

Barbara Palvin (@realbarbarapalvin) által megosztott bejegyzés,

Ha a formabontó azt jelenti, hogy Barbara egy nagyon vékony lány, de nem betegesen sovány, izmos és egészséges megjelenésű, akkor üdvözlöm ezt a formabontó testalkatot, még több kéne belőle a divatiparban! Köztudott az is, hogy Barbarát egy időben rengeteg támadás érte, amiért “meghízott”(!), és ő maga is nehéz időszakokon ment keresztül, amiért nem tudta elfogadni a testét. 

Most képzeljük csak el a serdülő lányokat, akik meglátják ezt a gyönyörű, vékony modellt és azt olvassák róla, hogy nem megfelelő a testalkata, és ő maga is küzd önmaga elfogadásával. Mekkora zavarodottságot fog ez bennük okozni! ‘Ha már ő sem tökéletes, akkor én mi vagyok?’ 

A karcsúságideál és az evészavarok között a kutatók határozott összefüggéseket találtak. Az is kimutatható, hogy a médiában megjelenő nők egyre karcsúbbak, “s gyakran soványabbak még az anorexia nervosa diagnosztikai kritériumánál is” (Wiseman, Gray, Moismann, & Ahrens, 1992)  – írják. “Az ideál elfogadása a saját testtel való elégedetlenséghez, valamint az ideál elérését célzó, esetenként egészségkárosító viselkedésekhez és zavart evési szokásokhoz (pl. diétázás, túlevés, purgálás és étkezések kihagyása) vezethet (Levine & Harrison, 2004; Mautner, Owen & Furnham, 2000; Tiggemann, 2003).”

A magyar tizenéves lányoknak a 41%-a legalább egyszer, 28%-a többször is fogyókúrázott már, írja egy 2006-os felmérés. Azóta jó sok év eltelt, és a magazinokban a modellek csak egyre vékonyabbak lettek. Ahogyan azt példánk is nagyon jól mutatja, ők maguk is küzdenek önmaguk elfogadásával, elégedetlenek. 

Korábban már írtam a Biblia alapján önmagunk, testünk elfogadásáról egy bátorítást. Most csak egy igét emelnék ki belőle.

“Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid és lelkem jól tudja ezt.” (Zsolt 139,13-14)

Olyan jó lenne, ha el is tudnánk ezt hinni! Ha bíznánk az alkotóban és nem hamis valóságok szerint élnénk az életünket! Ha tudnánk úgy egészségesen étkezni, hogy nem számoljuk a kalóriákat, mert tudjuk, hogy amit eszünk, az tápláló és jó energiaforrás! Ha tudnánk keményen edzeni, de közben nem a rabjává válni a mérlegnek! Ha tudnánk úgy magunkra tekinteni, mint Isten alkotásaira, akik okkal ilyenek, akikről gondoskodnak, és akik értékesek, úgy, ahogy vannak!

Nőként nagyon tudunk ám irigykedni egymásra, néha már-már utálattal nézni a másik szépségét, vagy sikerét. Valljuk be, a modellekre is szoktunk ilyen szemmel nézni. Ehelyett viszont tanuljunk meg dicsérni és bátorítani, elismerni a másik jó tulajdonságait, hiszen attól mi még nem leszünk kevesebbek! Felemelnünk kéne egymást, nem visszahúzni. 

Ugyanakkor keressünk magunknak olyan példaképeket, akik reálisak. Lehet ez egy barátnő, egy pár évvel idősebb “nagylány”, vagy anyuka, a lényeg, hogy egy olyan ember legyen, akire fel tudunk nézni. Vegyük magunkat körül hús-vér példaképekkel, mert ők alkotják a többséget! Ők tudják elmondani és eléd élni azt, hogyan lehet nőként megtalálni a boldogulás útját. Mert szükségünk van a formabontó, valóságos példaképekre. 

 

 

 

Hivatkozott forrás: Szabó Kornélia — Túry Ferenc— Czeglédi Edit: Evészavarok és a média — A magazinolvasási szokások és az evészavarok lehetséges kapcsolata, Budapest, 2011.

 

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás