A mai nappal megkezdődött a tanítás az általános- és középiskolákban, valamint több egyetemen is. Íme néhány jó tanács, hogy miként találd meg az öröm útját az új tanévben…
Az erős, örömteli kapcsolat nemcsak arról szól, hogy egymást felépítjük, hanem bizony lemondásról is… Az Aleteia cikkét olvashatjátok, reméljük lesznek benne hasznos tippek is!
Ahogy arról már korábban beszámoltunk, idén is folytatódik a 777 OFFLINE beszélgetéssorozatunk. Hamarosan, egészen pontosan szeptember 2-án 17 órakor elindul a regisztráció is az eseményre.
Vizy Márton azon művészek közé tartozik, aki mindig magától értetődő természetességgel beszél a hitéről, arról hogy milyen szerepet játszik alkotásaiban kereszténysége. Ő szerezte az „Én, József Attila” musical zenéjét, amely évek óta töretlen sikerrel megy a Madách Színházban. Az elmúlt évek leglátványosabb katolikus rendezvényének, a ForrásPontnak is a főszervezője: beszélgetés hivatásról, egyházi művészetről, és természetesen a szeptemberi ForrásPontról, ahová ötezer fiatalt várnak.
Ahány család, annyiféle családi ima! Kötötten vagy szabadon, énekelve vagy csöndesen, a lényeg, hogy a közös ima nemcsak egymáshoz hoz közelebb titeket, hanem Istenhez is.
Felkerült hivatalos Youtube-csatornánkra a Papkaland második évadának első része, amelyben Bese Gergő atya két gimnazistával a Budapest Parkba látogatott el!
Két nemzet szorított az elmúlt hetekben Csókay Andrásnak és kollégáinak: a bangladesi sziámi ikerpár állapotát milliók követték – és követik figyelemmel a mai napig. Habár tudományos szempontból a beavatkozás és annak módja hatalmas bravúrnak számított, a professzor mégsem teljesen boldog. Beszélgetés az ikerpár állapotáról, a lelki feldolgozásról, a szülőkkel való – már-már túlságosan közeli – kapcsolatról.
Fel sem fogjuk, hogy a környezetünk mekkora hatással van ránk, a boldogságunkra. Mindenféle silány művet megnézünk a tévében, mert vicces; nyálas regényeket olvasunk, mert olyan jó, hogy kiszámíthatóak; és a keresztény erkölcstől távol álló számokra rázzuk magunkat, mert mi másra is táncolnánk? De feltöltjük-e a gondolatainkat, a lelkünket pozitív, krisztusi üzenetekkel is? Vagy csak sodródunk az árral és letudjuk a lelkünk ápolását a vasárnapi egy vagy másfél órás szertartással?