„Nem ahhoz kell merészség, hogy humorista legyél, hanem hogy felvállald a gondolataidat” – Kovács András Péter Karinthy-gyűrűs magyar humorista őszintén beszélt nekünk szakmájáról és a vallásról, de azt is megtudhattuk tőle, hogy szerinte van-e keresztény humorista. A hazai stand-up comedy világában KAP-ként ismert művész számára nem vezetett egyenes út a színpadra, ahol szerinte nagyon fontos, hogy saját hangja legyen az embernek.
Fábry Kornél atya szokásához híven világos és egyértelmű tanúságot tett a kereszténységről – ezúttal a 777 OFFLINE szeptemberi eseményén.
A 777 egyik legolvasottabb cikksorozata lett „A Papp válaszol”, ahol Papp Miklós görögkatolikus pap és családapa hetente 3 kérdésetekre válaszol. Ezúttal sem volt hiány izgalmas felvetésekben: házasság érvénytelenítése, Ferenc pápa és még a reinkarnáció is érintve lesz!
Az iskolai piszkálódásokat nem lehet félvárról venni. A gyermekek egymásnak komoly sérüléseket tudnak okozni a csúfolással, mely esetenként fizikai vagy szexuális erőszakba is át tud csapni. A tanárok sokszor nincsenek tisztában ezekkel a problémákkal, a bántalmazott személy nem mer segítséget kérni, és sokszor internetes felületeken érik abúzusok a gyerekeket. Egy Facebook-on terjedő fénykép szerint azonban egy oktatási intézmény jó lépést tett az esetek megelőzése felé.
Ha a terveidet az eszedre, a kinézetedre, a népszerűségedre vagy Isten helyett bármi másra építed, akkor nagy eséllyel tévúton jársz.
Annyiszor halljuk, főleg idősebb szeretteinktől, hogy az a szeretet kinyilvánítása, ha mindenben követjük az ő akaratukat, hiszen a szeretet engedelmes. Ha véletlenül kétségeink merülnének fel ezzel kapcsolatban, vagy megszólalna belül a lázadó kamasz, aki még felnőttként is ott él bennünk valahol mélyen, kapásból tudják idézni a Biblia idevágó részét.
Te mit szoktál csinálni, ha tömegközlekedéssel utazol? Éppen a múltkor figyeltem meg, hogy tíz emberből nyolcan a telefonjukat nyomkodták és én is köztük voltam. Sőt, olyan is előfordult, hogy miközben mással beszéltem személyesen, azzal párhuzamosan próbáltam üzenetekre is válaszolni. Itt az idő, hogy kicsit kibújjak a képernyő mögül…
A húszas éveinkben elkerülhetetlen azon gondolkodni: mennyire vagyunk már felnőttek és mennyire gyerekek. De azt tapasztalom, hogy az évek gyarapodása nem feltétlenül jelenti a bölcsesség növekedését is. Akkor viszont mégis, mit jelent felnőni? Istennel miben más ez a folyamat? És tényleg igaz, hogy Ő megkönnyíti az utunkat?