November elsején mindenszentek napja van: azokat ünnepeljük, akik földi életüket követően már a mennyországban vannak!
A lehulló falevelek, a hűvös, ködös reggelek és az esős idő jelzi, hogy az ősz megérkezett és a hónapokkal korábban gyönyörűen zöldellő, élettel teli természet mintha meghalt volna a szemünk előtt. Pedig csak visszavonult, elengedte az életéből mindazt ami pótolható, és várja az új tavaszt, amikor ismét életre támad.
Az ilyen elszenderedő időszakban emlékezünk november elsejére, Mindenszentekre. Sajnos a mai társadalomban sok ünnep elveszítette igazi jelentését és más, fogyasztható, eladható címkével árazta fel. Karácsony az ajándékozás, a vásárlás ünnepe, a mindenszentek pedig a szellemvilág megidézése, a cukorkák gyűjtése, és a csontváznak öltözött fiatalok szórakozásának időszaka.
Ha megkérdezzük az utca emberét, hogy november 1-je miről is szól, a válaszadók többsége a temetőlátogatást, a krizantém vásárlást és a gyertyagyújtást említi, a halottakról való megemlékezés került az első helyre. Pedig semmi köze a szentek társaságának a holtak világához.
A liturgia fehér színe jelzi, hogy az örvendezésé a főszerep.
Azokat a szenteket – minden szentet – ünnepeljük, akik eljutottak életük, és minden emberi élet végső céljára, az örök boldogságra Isten örök Országába. Ők a fényes bizonyítéka annak, hogy el lehet jutni az örök életre a Krisztus által meghirdetett élettel, és üzenik a küzdő Egyház tagjainak, azaz nekünk, hogy van élet a halál után, ami sokkal szebb, mint amit elképzelni tudunk.
A szentek teljesen Istenhez tartoznak, hordják az ő pecsétjét az életükben. A pecsét minden megszületett emberen ott van, csak vannak akik hagyják elhalványodni, elkopni, míg mások őrzik a ragyogását. Akik nap mint nap igent mondtak Isten meghívására, kiválasztására, azok elnyerték a dicsőség koronáját. Ha a napi munka, a társadalmi problémák, a hitünk megingása elbizonytalanít, nézzünk fel rájuk. Nem csak a kanonizált (hivatalosan szentté avatott) szentekre, hanem azokra, akik körülöttünk élnek: névtelen hősök, hit hirdetők, hiteles emberek, akik életre váltják az Igét.
Ilyenkor gondolkodj el azon, kiket említenél szentként a környezetedben: szüleidet, akik felneveltek és elindítottak a nagybetűs életre, a nagyszüleidet, akiktől ellested a hit titkait, egy jó pedagógust, aki éveket adott az életéből, hogy neked jövőd legyen, egy kedves szomszédot, aki meghallgatta gondjaidat, vigasztalt bánat idején?
Ugye milyen sok szentet ismersz? Nem csak a papok, szerzetesek kiváltsága, hogy szentek legyenek, minden megkeresztelt ember hivatott az életszentségre. Akkor mire vársz? Legyél szent! Ragyogjon az arcod, mert Isten pecsétjét hordozod!
Bese Gergő atya
fotó: kaposvarmost
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás