Minden túlzás nélkül állítható, hogy életének legfontosabb napja volt hét évvel ezelőtt Bese Gergőnek, hiszen ezen a napon szentelték pappá, éppen Szent Péter és Pál ünnepén. Többek között erre a különleges napra is emlékezik írásában!
Van, amit nem lehet félvállról venni.
Ünnepélyes keretek között kedden felavatták – és felszentelték – Bukarestben Ferenc pápa mellszobrát, amely a római katolikus egyház vezetőjének tavalyi romániai látogatásának állít emléket.
Talán közhelyesnek hangozhat, hogy tegyük Istent az első helyre az életünkben, de ha úgy igazán őszintén a lelkünk mélyére nézünk: vajon hanyadik helyen áll a fontossági sorrendben?
Szokatlan nagypéntek köszöntött rám. Még sosem jártam keresztutat otthonomban, most mégis adta magát a helyzet, nincs más lehetőség a kálvária helyett csak a négy fal között. Ekkor jutott eszembe, hogy keresztünket mindannyian szoktuk otthonunkban is hordozni, nem csak kinn a nagyvilágban. Nem kellett messzire mennem, hogy stációkat találjak itthon a tárgyaimban.
Két család, tíz unokatestvér – összetartoznak, mint a tíz ujjunk a kezeinken. A rokonok nagyszerű ötletet indítottak útjára: levélírásra biztatnak olyan öregek otthonában élő idős emberek számára, akik a karantén miatt nem fogadhatnak látogatókat. A projekt indulása óta eltelt két hét után szinte hihetetlen, ami történt: már 10.000 levelet kaptak és adtak át.
Egy rövid gondolatmenet az idei különleges nagyhétről és húsvétról.
Sokan megdöbbennek, ha szenvedéssel találkoznak, holott Isten sosem ígérte nekünk, hogy fájdalmaktól mentes életet fogunk élni.
„hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak.” (Jób 5:7)