„Mire várjunk, ha a szívünk nyitottá vált valakire, aki más úton csatlakozhat a családunkhoz?” – a teljes elutasítástól két örökbefogadott gyermekig. Évi és férje sokáig várakoztak a gyermekáldásra, egy magzat bár megfogant, elvesztették. Végül egy lelkigyakorlaton ültette el a szívükben Isten a gondolatot: örökbe is fogadhatnak. Olvassátok el reményteli történetüket!
A „Szívemben születtél” – szülők örökbefogadáshoz kapcsolódó történeteit összegyűjtő rovat. Ebben a részben a gyermekáldásra való várakozástól az örökbefogadás gondolatával való óvatos megbarátkozáson át, egy szép és boldog kétgyermekes családig jutunk el az édesanya sorai által. Várjuk a Te tanúságtételedet is!
„Szent József is egy örökbefogadó édesapa”
„Sosem gondoltam volna, hogy örökbefogadott gyermekeim lesznek. Azt sem gondoltam sosem, hogy egy járvány miatt egy hónappal hamarabb fogok megházasodni, azon a napon, amikor utoljára lehetett nyilvános szentmisét tartani. Így visszanézve izgalmasan kezdődött a házasságunk, hát még hogy folytatódott!
A házasságunk első évei tele voltak nehézséggel: az első hónapokban a leállt gazdaság miatt anyagi gondjaink is voltak, majd sorra derültek ki az endokrin és nőgyógyászati problémáim, volt egy vesegörcsöm, majd elkaptuk a covidot. Már több éve próbálkoztunk, amikor a nőgyógyászom többedszer jelezte, hogy
bele kellene vágni először az inszeminációba, majd a lombikprogramba, amit a hitemre való tekintettel mindig visszautasítottam.
A babára vágyás egy nagyon érzékeny, de mégis kemény dolog. Álmodoztam, hogy ha most foganna meg, akkor mikor születhetne, és ezen túl igyekeztem kiválasztani és megfogadni azokat a tanácsokat, amik segíthetnek. Ebből elég sok volt. Kemény dolog, amikor magad sem tudsz mit kezdeni azzal, hogy az ismerőseid, barátaid azt élik meg, amire te évek óta vágyakozol.
Bűntudat keveredett az irigységgel és az elhagyottsággal. Emellett hálásak voltunk, mert szépen építkezett az életünk, volt munkánk, ott voltunk egymásnak, utaztunk, programokra jártunk, folyamatosan gyógyultunk közben, tanultuk a cikluskövetést, szolgáltunk is, de házaspárként összezártunk, mert ott volt ez a fájdalmas pontja az életünknek, a gyermekre várakozás.
Később természetes úton megfogant a vágyott gyermek, de méhen kívül ágyazódott be, így engem sürgősségi beavatkozással megműtöttek, őt pedig elveszítettük. Aznap volt Nagyboldogasszony ünnepe. A lelkem teljesen összetört, a testemre pedig haragudtam. Ürességet és mély szomorúságot éreztem, becsapva éreztem magam. Mégis a legnagyobb kérdésem az volt:
„hogy hiányozhat valaki ennyire, akit nem is ismertem?”
A magzatvesztés miatti gyász nagy hatással volt mindkettőnkre a férjemmel. Elvégeztük a gyászfeldolgozás módszert, és párkonzultációra jártunk az Anna-Joachim Program keretein belül, fél évvel később pedig elmentünk a Gyermekrevágyók lelkigyakorlatára Mátraverebély-Szentkútra, ahol először találkoztunk az örökbefogadás témájával.
A lelkigyakorlat hétvégéje gyönyörűen bontotta ki az örökbefogadást az örökbefogadók és az örökbefogadott szemein keresztül, ami akkor teljesen leért a szívemig, de hazaérkezvén nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Abban az évben kezdtünk kilencedekkel imádkozni, és egy 30 napos Szent József imádságot végeztünk. Éppen költöztünk is, majd az új lakásban hónapokkal később a férjem azt kérdezte:
„mit gondolsz az örökbefogadásról?”
Akkor már én is hordoztam ezt a témát. Sokat érlelődött bennünk, hisz elég elutasítóak voltunk: tovább kell vinni a nevet, a vért, a családi örökséget… Ez különösen fontos volt, hisz a covid alatt mindketten elég nagy energiát fektettünk a családfakutatásba. De a férjem kérdése szinte minden ellenérvet félresöpört.
Felvetette a remény sugarát a várakozás és a gyász után.
Orvosilag beállították a gyógyszereimet, nőgyógyászatilag megműtöttek, mégsem érkezett a baba. Mire várjunk, ha a szívünk nyitottá vált valakire, aki más úton csatlakozhat a családunkhoz? Hónapokkal később, amikor letisztult bennünk, hogy valóban elindulunk az örökbefogadás útján már a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál (TEGYESZ) ültünk és lassan haladtunk a kötelező dolgokkal: kézzel írt önéletrajz, betegséglista, környezettanulmány, pszichológiai vizsgálat, örökbefogadási tanfolyam és gyámhatósági alkalmassági határozat. Nagyon örültünk, mert a tanfolyamról hazavittük a számunkra legreménytelibb mondatot: „az örökbefogadásnak mindig gyermek a vége!” Ami elég egyértelmű ugyan, de ezzel vége lett számunkra a bizonytalanságnak, a hónapról hónapra beköszönő csalódásoknak, és
Isten pontot tett a vágyakozásunk végére.
A tanácsadók, alapítványok éveket mondtak, de nekünk 3 hónap után csörgött a telefon: „van egy egyéves kislány…” Csodának éltük meg! Csak a körülmények gátoltak minket: az autó hiánya, a munka és a kislánnyal való barátkozás megoldása, a gyerekcuccok sürgős beszerzése. Összefogott a közösségünk, segítettek a barátaink, munkatársak, hogy megkönnyítsék ezt a nem egyszerű folyamatot. De kérdés nem volt, a férjem és én: az két igen! Már amikor először megláttuk a fényképet a kisgyerekről, könnyes szemmel nyugtáztuk, hogy ez a gyönyörű kislány hozzánk fog tartozni. Ő akkor a nevelőszülőknél élt, akik minket még abban is segítettek, hogy anyának és apának szólítottak. Az először idegen megszólítás egy hónapon belül gyorsan valósággá vált:
anya és apa lettünk!
Persze az örömök mellett – például, amikor először altattam el – nehézség is volt: „mit kell kezdeni egy egyéves gyerekkel?” Egy kis gyorstalpalót kellett végezni, és én végül a dalokon keresztül tudtam vele a legjobban kapcsolódni.
Akkor is könnyekig meghatódtunk a felismeréstől, amikor rájöttünk, hogy Szent József a lakáskeresők, költözők és örökbefogadók példaképe is. Abban az évben minden az ő keze alatt futott végig, a közbenjárása érezhető volt!
József példája máig sokszor erőt ad a hétköznapokban, hiszen ő is egy örökbefogadó édesapa.
Elfogadta Jézus érkezését, befogadta a szívébe, ahogyan az örökbefogadó családok is szokták mondani a gyermekeiknek: „te a szívemből születtél.” Gyógyító volt számunkra, hogy évek várakozása után két gyermekünket is hónapok alatt a karjainkban tarthattuk az örökbefogadás által.
Azóta kétgyermekes család vagyunk, lett egy kisfiunk, aki 5 hónapos koráig élt kórházban. A nővérek gondoskodtak róla, szeretgették, babatornára és zenebölcsibe vitték. Néha küldünk levelet és képet a gyerekek fejlődéséről, örömeiről a kórházi szociális munkásnak és a nevelőszülőnek is. Máig hálásak vagyunk az életet adó anyukáknak, hogy megtartották magzataikat, világra hozták ezt a két kisgyermeket és meghozták azt a nehéz döntést, hogy a jobb élet reményében más nevelje fel őket!
Ma nem lennénk nélkülük egy csodaszép kislány és egy csupa mosoly kisfiú szülei.
Sosem gondoltam volna, hogy örökbefogadott gyermekeim lesznek, de ez számomra ma már teljesen természetes.”
„Aki befogad egy ilyen gyereket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.” (Mk 9,37)
Évi
Ahogy egy új élet érkezése emberi perspektívából sokszor lehet nehéz és ijesztő, úgy a várva várt gyermekáldás késlekedése vagy be nem teljesedése is elképesztően nehéz élethelyzet egy nő és egy férfi számára is.
Hogy milyen lehet elfogadni, hogy nem születhet vérszerinti gyermeke egy házaspárnak, csak azok tudhatják, akik keresztül mentek ezen a folyamaton. Ezután pedig egy következő út része az örökbefogadás mellett való döntés. Szeretnénk, ha erről azok beszélnének, akik hitelesek. Akik átélték. Akik valóságossá tették Jézus szavait: ,,Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt 25,40)
Hisszük, hogy ezek a hiteles és őszinte megosztások kapaszkodót és reményt nyújthatnak azoknak a gyermekre vágyó házaspároknak, akik most vannak ilyen élethelyzetben.
Ezért indítjuk el a ,,Szívemben születtél” rovatot, melyhez a Ti személyes történeteiteket várjuk az info@777blog.hu email címre.
Ha érzed az indíttatást, hogy megoszd a tapasztalataitad, ne tartsd magadban, lehet, hogy éppen azok a sorok segítenek valakinek kiutat találni a reményvesztettségből.
Lehet, hogy a ti történetetek segít valakinek elindulni egy döntés és a gyógyulás útján.
hirdetés
