Szokatlan nagypéntek köszöntött rám. Még sosem jártam keresztutat otthonomban, most mégis adta magát a helyzet, nincs más lehetőség a kálvária helyett csak a négy fal között. Ekkor jutott eszembe, hogy keresztünket mindannyian szoktuk otthonunkban is hordozni, nem csak kinn a nagyvilágban. Nem kellett messzire mennem, hogy stációkat találjak itthon a tárgyaimban.
Két család, tíz unokatestvér – összetartoznak, mint a tíz ujjunk a kezeinken. A rokonok nagyszerű ötletet indítottak útjára: levélírásra biztatnak olyan öregek otthonában élő idős emberek számára, akik a karantén miatt nem fogadhatnak látogatókat. A projekt indulása óta eltelt két hét után szinte hihetetlen, ami történt: már 10.000 levelet kaptak és adtak át.
Egy rövid gondolatmenet az idei különleges nagyhétről és húsvétról.
Sokan megdöbbennek, ha szenvedéssel találkoznak, holott Isten sosem ígérte nekünk, hogy fájdalmaktól mentes életet fogunk élni.
„hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak.” (Jób 5:7)
Ezekben a hetekbenn a világ feszülten figyeli Olaszországot, amely a koronavírus legfőbb gócpontjává vált: sokan imádkoznak az olasz népért – így tesznek a szíriai keresztények is, akik maguk is kilátástalan helyzetben vannak.
Nagy örömmel jelentjük be Nektek, hogy a 777 történetének második könyve is megjelenik: Lábánné Hollai Katalin munkatársunk a Biblia meddő asszonyait mutatja be – s közben személyes történetét is az olvasó elé tárja! A könyv heteken belül megjelenik, de már most előrendelhető!
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia sajtószolgálata arról a tájékoztatta a 777-et, hogy a templomi liturgikus eseményeket továbbra is meg lehet tartani, de felelősséget kérnek a hívőktől.
Valami hiányzik a koronavírusról folytatott párbeszédből. Valami, ami keresztény felelősségünk lenne, mégsem élünk vele, hanem az ellenkező irányba megyünk.