A paralimpián sokan úgy versenyeznek, hogy egész életükben együtt éltek testi fogyatékosságukkal, de vannak olyanok is, akik egy trauma következtében veszítették el végtagjukat. Szvitacs Alexa para-asztaliteniszező utóbbiak közé tartozik, azonban nagy kitartásáról tett tanúbizonyságot azzal, ahogy a kezdeti sokk után ma paralimpiai bronzérmet nyert.
Ma is egy újabb olvasói „száz szavas” tanúságtételt osztunk meg, ezúttal Kőrösi-Lukács Rita írását olvashatjátok.
Aki régebb óta követi a 777 oldalát, annak nem lehet meglepő, hogy szemlézzük Lackfi János műveit, hiszen a József Attila-díjjal kitüntetett költő azon kevés kortárs magyar irodalmár közé tartozik, akik őszintén vállalják fel keresztény identitásukat. Csütörtök este a közösségi médiában közzétett legújabb verse talán az utóbbi évek egyik „legerősebb” Lackfi-verse, amelynek nagyon elgondolkodtató és mély üzenete van.
Ismét hitéről tett tanúságot Pindroch Csaba színművész, aki ezúttal a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hírnökeként beszélt az általa vallott értékekről.
Minden reményünket felülmúlóan sok tanúságtétel érkezett a 777 „Száz szóban a hitem” felhívására. Arra kértünk Titeket, hogy különleges módon tegyetek tanúságot a hitetekről: száz szóban leírni valami nagyon bensőséges dolgot egyáltalán nem könnyű. Az elkövetkező időszakban terveink szerint minden nap egy – száz szavas – olvasói tanúságtételt teszünk közzé, először Király Eszterét.
Egyperces gondolatok az anyai élet vidám, felemelő, vágyott, olykor tehetetlen, máskor inspirált pillanatairól.
Mielőtt anya lettem volna, sosem gondoltam, hogy anyának lenni könnyű dolog. Azt hittem, nagyjából tisztában vagyok vele, milyen nehézségekkel jár, hiszen sokat tanultam a babavárásról, szülésről, gyereknevelésről pedagógiai és életvédelmi tanulmányaim során. Azt hittem, megbecsülöm az anyákat, mert sokat voltam bébiszitter, vannak kistestvéreim, unokaöccseim, sokat forogtam gyerekek között, és mindig tisztelettel gondoltam az anyákra akik egész nap, egész életükben csinálják azt, amit én pár órában. Az igazság azonban az, hogy ebből inkább csak azt tanultam meg, hogy mennyire nehéz bébiszitternek, nagytestvérnek, nagynéninek, gyógypedagógiai asszisztensnek lenni. De azt, hogy valójában, a zsigerek mélyéből anyának lenni milyen nehéz, csak akkor tudtam meg, amikor anya lettem.
A szabdság vajon azt jelenti, hogy nem függünk senkitől? Vagy csak jól kell megválasztanunk, hogy kitől?