„Életünket az Istentől kapott talentumok határozzák meg, ezzel tudjuk valóban megszólítani embertársainkat” – mondta a Liszt Ferenc-díjas Pál István Szalonna a Református vagyok első adásában. A kárpátaljai születésű népzenész büszkén mesélt Gundel Takács Gábornak szüleiről, életútjáról, valamint arról, mit érez egy viski ember, amikor megpillantja a református templomot. A beszélgetésben szóba került az orosz-ukrán háború is, és természetesen a kárpátaljai magyarok sorsa is.
Lőw Gergely újra nagyszerű írással ajándékozott meg bennünket: egy blogbejegyzés örömről, hitről – és a bárka két széle közötti hatalmas távolságról!
Papp Miklós atya ezúttal a találkozásról ír – természetesen Ferenc pápa magyarországi látogatása kapcsán, és természetesen Tolsztojt idézve!
Kovács Zoltán atya lelkiségi írása Ferenc pápa egyik legfontosabb magyarországi mondatára reflektál!
Mi kell ahhoz, hogy egy versenyző győztesként fusson be a célba? Mi szükséges ahhoz, hogy egy hívő ember ezt hallja majd Jézustól: aki győz, velem együtt ül az én trónomon? Cseri Kálmán református lelkipásztor gondolatait szemlézzük.
Pánczél Viktória megrendítően szép bizonyságtétele arról, hogy talált rá a hitre és hogyan szabadította meg Jézus mindattól, amitől addig szenvedett. Az azóta dicsőítő énekes lány arra bátorít, hogyha mélyen vagy, nézz fel Jézusra, aki az egyetlen szabadító és gyógyító.
Egy egyszerű mozdulat és néhány szó, amelyek nekem nagyon sokat tudnak segíteni, ha azt érzem, hogy összecsapnak a fejem felett a hullámok és képtelen vagyok tovább erőlködni. Jézus ma is Úr, bármilyen helyzetben vagy is!
Józsefet Isten vezette a rabszolgasorson át és a börtönön keresztül. Vigyázott rá: „De az Úr Józseffel volt, hűséges maradt hozzá és kedvessé tette…” El tudjuk hinni, hogy az ige által minket is vezet az Úr napról napra? Tudunk az igének ilyen jelentőséget tulajdonítani?
A TeSó blog írását szemlézzük.