Gyönyörű sorokat írt arról egy Olvasónk, hogyan alakult a kapcsolata Istennel gyerekkorától fogva mostanáig. Hogyan lett a közömbösségből tagadás, majd teljes odaadás. Bátorítunk Téged is arra, hogyha szívesen megosztanád a hited alakulásának történetét – annak minden hegyével és völgyével együtt – küldd el nekünk az írásod!
„Már gyermekkoromban felfigyeltem Rád. Annyian meséltek Rólad. Elmondták, hogy milyen jó vagy, mennyire Tökéletes, mennyire szerető. Érdeklődtem Feléd, és közelebb akartam kerülni hozzád. Éreztem, hogy szeretsz. Tinédzser korba léptem, és bár csábított a világ, de én hű akartam maradni Hozzád. Mert Beléd szerettem. Visszavonhatatlanul és örökre.
Tudtam, hogy soha senki és semmi nem lesz képes megadni nekem azt a boldogságot, amelyet Te adsz. Kerestelek, kutattalak, minél jobban meg akartalak ismerni, és így van ez ma is. Nem tudok betelni Veled, minden szavad tüzet gyújt a lelkemben és életre kelti azt. Sohasem elég nekem Belőled.
Elfogadtál engem. A Szerelmem lettél. De még nem lehettél teljesen az enyém, ahogyan én sem a tiéd. Várnom kellett még Rád, s Neked is várnod kellett rám.
hirdetésAztán megtagadtalak. Veszekedtem Veled, vádoltalak és ki akartalak tépni az életemből.
Azt mondtam nem érdekelsz többé, nincs keresnivalód az életemben. Megtagadtam Szerelmedet, és kizártalak. Tettél pár dolgot, és én nem értettem miért. Dühös lettem Rád. Hallani sem akartam Rólad.
De Te akkor sem hagytál magamra. Harcoltál, küzdöttél értem, tűzön-vízen át. Bár jól tudtad, hogy milyen nehéz velem, jól tudtad, hogy ellen fogok állni egy darabig, Te akkor is harcoltál értem. Minden lépésedben megmutattad végeláthatatlan és igaz szereteted felém. Sírtam, ordítottam, nem kellettél nekem. Csalódtam Benned, de Te türelmes voltál az én tudatlanságom felé. Akkor még nem értettem, hogy mindent, amit tettél, Szeretetből tetted.
És megtörtem. Újra meglágyítottad szívemet. Emberi akaratom mindenáron el akarta velem hitetni, hogy nem szeretlek, és nem kellesz nekem. De ez hazugság volt. Mindennél jobban kellettél, mindennél jobban szerettelek akkor is, amikor megtagadtalak Téged. Utolsó kiáltásaim már csak az Irántad érzett hiányból fakadtak.
Megtanítottál arra, hogy képtelen vagyok nélküled élni.
Csodálatos volt, amikor kibékültünk. Sokkal erősebb lett a kapcsolatunk, sokkal mélyebb, sokkal őszintébb. Eltűrtél nekem annyi szidalmazást, annyi fájdalmat, annyi bűnt… ma sem értem. És hogy mindezt nem csak egyszer tűrted el nekem… mindannyiszor már. Mert sokszor bántottalak, sokszor kitessékeltelek az életemből. Befogtam a fülem, ha szóltál hozzám. Becsuktam a szemem, ha megjelentél. Nem akartam hallani Rólad, nem akartalak hallani Téged. De Te soha, egyszer sem adtál fel engem.
Én nem tudok élni nélküled, s Te nem akarod, hogy éljek nélküled. Kalandos a mi kapcsolatunk, fájdalmas és édes. Megsebzel, de be is kötözöl, megbetegítesz, de meg is gyógyítasz.
Te vagy Isten. A Szerelmem.”
Dudás Ágnes
hirdetés
