Amint abbahagyjuk, hogy Istent okoljuk az életünk szenvedéseiért, észrevesszük, hogy Ő valójában teljesen megbízható. Nem olyan, mint az exünk, nem olyan, mint a szüleink, nem olyan, mint az a sok ember, aki életünk során valamilyen formában cserben hagyott – beleértve saját magunkat is. Az Atya az, aki mindent lát, mindent érez, mindent tud, ami velünk történik. Ő tágas térre visz. Csak ne engedd el a kezét!
„Bármilyen állapotban vagy most, az identitásod az, hogy értékes vagy. Vitatkozhatsz vele, nem értheted, nem baj, ez van. Isten ezt jelentette ki.” Járay Márton református lelkész, lelkigondozó előadása arról, mit jelent, hogy értékesek vagyunk – Istennek valóban értékesek. Szavai olyan közel hozzák hozzánk Isten szeretetét, hogy képtelenség nem komolyan venni, hogy ez az igazság.
Évente több ezer megmagyarázhatatlan gyógyulásról számolnak be a franciaországi Lourdes-ban található Mária-kegyhelyen. A csodás felépüléseket jó pár szakember érdeklődéssel figyeli, így tett többek között a nem hívő Luc Montagnier, francia orvos is.
Sokszor elfeledkezünk Isten nagyságáról, irgalmáról, és megijedünk, hogy a jelen helyzetben vagy a jövőben, ha valami rossz ér minket, nem fog segíteni. Meg kell tanulnunk bízni Benne, meg kell tanulnunk belelátni Őt a jövőnkbe, és tudni, hogy Rá mindig számíthatunk. Révész Szilvi író reménykeltő posztját szemlézzük.
Forrai Tamás atya Budapesten született és nőtt fel, tanári pályára készült, és eddig három helyen szolgált: volt miskolci gimnáziumigazgató, budapesti tartományfőnök és hat éve torontói plébános. Magyarországon lett cserkész, állandó résztvevője a fillmore-i vezetőképző táboroknak is. Beszélgetés a kanadai magyarság és az ottani jezsuiták helyzetéről, saját szolgálata kihívásairól és lehetőségeiről.
Szent István király jobbjának kézereklyéje sokfelé megfordult a századok alatt, 1771 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal minden augusztus 20-án körmenetet is tartanak vele.
Augusztus 20-án, szentté avatásának napján ünnepeljük a Szent István királyt, a keresztény magyar állam megalapítóját
Mintha elhittük volna azt a hazugságot, hogy egyedül is megy ez az élet nevű dolog, de valójában nagyon is szükségünk van egymásra. Elmagányosodottan élünk, nemcsak itthon, hanem világszerte. Emberek milliói vágynak barátokra, közösségre, de nem találnak, vagy nem is mernek kapcsolódni. Mi lehet a megoldás? Hogyan tudunk túllépni az önös érdekeinken? A híd című magyar reality bennem ezeket a kérdéseket mozgatta meg.