Amint abbahagyjuk, hogy Istent okoljuk az életünk szenvedéseiért, észrevesszük, hogy Ő valójában teljesen megbízható. Nem olyan, mint az exünk, nem olyan, mint a szüleink, nem olyan, mint az a sok ember, aki életünk során valamilyen formában cserben hagyott – beleértve saját magunkat is. Az Atya az, aki mindent lát, mindent érez, mindent tud, ami velünk történik. Ő tágas térre visz. Csak ne engedd el a kezét!
Lenyűgöző az a precizitás, ahogy Isten alakítja az életünket – ha rábízzuk. Mint a legjobb mérnök. Pont akkor, pont ott elkap egy mondat, amelyre szükséged volt.
Épp jókor lép be egy személy az életedbe. Vagy épp jókor lép ki. Jön egy lehetőség, ami átírja az addigi játékszabályokat.
Döntesz valahogy, és félsz, hogy a másik út jobb lett volna. De kiderül, hogy Ő ebből is ki tud hozni valami egészen páratlant.
Fodor Ákos egyik haikuja jut eszembe:
Mind, mi történik:
kristálytisztán érthető
– de csak utólag.
Az Atya az, aki mindent lát, mindent érez, mindent tud, ami velünk történik. Mi csak tapogatózunk a sötétben, de Ő maga a világosság. És kivezet, hidd el. Most szorongsz vagy haragszol, de Ő tágas térre visz. Csak ne engedd el a kezét! Csak ne hidd, hogy Ő a hibás. Hogy Ő okozta az életedben a fájdalmat, a zűrzavart – mert ez szimplán nem igaz. Ő minden jónak a forrása, és minden rosszból ki tud hozni valami jót, ha odaadjuk neki azt az elcseszett helyzetet. ,,Tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.” (Róm. 8:28) Lehet, hogy hívő körökben ez az ige már elcsépelt, de megtapasztalni a valóságát egészen más. Amit neki adsz, abból valami nagyon jó születik. Ha neki adod a múltad sebeit, azt a tátongó lyukat, amely a szíved helyén van – akkor Ő jön, és betemeti, sőt, magokat szór bele, és ott fog kinőni a legerősebb fa.
Ő a legjobb kertész, a legprecízebb mérnök, a szívek vizsgálója és gyógyítója, a csodálatos tanácsos, a békesség fejedelme.
Mindaz, amire épp szükséged van. Vagy mindaz, akire épp szükséged van. Ha elhagyott a párod, akkor a Vőlegényed. Ha nem volt jó apád (vagy egyáltalán nem volt), akkor a szerető Atyád. Ha anyasebet hordozol, akkor abban vigasztal meg. ,,Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!” (Ézs. 49:15) Ha magányos vagy, a legjobb Barátod. Ha botladozol, a Mestered. Ha sírsz, a Vigasztalód.
Bízz Benne!
Pontosan tudja, min mész át.
Nem hagy cserben! Hűséges. Ő az Út! Kivisz a fényre. Mert bár nem tettünk semmit, amivel kiérdemelhettük volna, nagyon-nagyon szeret. Jobban, mint bárki szerethet itt, a földön.
hirdetés
