170 éve a magyar szabadságért ragadtak fegyvert a forradalmárok. Ma a hit forradalmát éljük. Hisszük, hogy a hitünk nem magánügy!
Kategória
Lelkiség
Elsőáldozásra készülve azt tanultam hittanórán, hogy járjunk rendszeresen gyónni, de legalább évente egyszer, Nagyböjtben tegyük le a bűneinket Isten elé, kérve az Ő szolgája által a bűnbocsánat szentségét. Hát én most megtettem.
Beszédében azt is elmondta a hallgatóságnak, hogy a hitük miatt számíthatnak a szenvedésre, de ez okkal történik.
Készülünk az Eucharisztikus kongresszusra, már külön imát is imádkozunk a mise végén. De mi is történt a mise vége előtt pár perccel? Megálltunk és találkoztunk valakivel vagy eldaráltuk a kérés-listát és azon gondolkodunk hogy mi is jön most mise után.
Hitemet gyakorló katolikus vagyok már vagy harminc éve, mégis a napokban éltem át eddigi életem egyik legmeghatározóbb hitbéli élményét.
Gyakran vagyok dühös Istenre. Eleinte azt gondoltam, valami nincs velem rendben, pedig a hitem és a szeretetem volt gyenge. Apránként, a Szentlélek segítségével megértettem, hogy az ima egy belső kiáltás, egy folyó, amely mélyen fakad belőlünk és nem lehet visszatartani.
A Biblia többek között arra is ad tanácsot a számodra, hogy hogyan tudsz fejlődni mások szeretetében, íme 10 tanács a „nagy fekete könyvből”!
Napjainkban rendszeres téma a keresztényüldözés. Beszélünk a közel- és távol-keleti keresztények megpróbáltatásairól, a kegyetlen gyilkosságokról, terrortámadásokról és a templomrombolásokról. Azonban kevés szó esik a mindennapok üldöztetéseiről, melynek mi is ki vagyunk téve, itt Magyarországon, itt Európában, ma 2018-ban. Nem az oroszlánok és a máglya fenyeget bennünket, hanem a társadalmi megvetés, kiközösítés, megaláztatás, viszálykodás, meg nem értettség. A lelkiismeretünk azonban állandóan kiabál bennünk, hogy nem választhatjuk a könnyebbik utat!