Megtérés, gyermekkori hit, válás, kontroll-átengedés, párkapcsolatra való várakozás és csodák. Kendőzetlen tanúságtétel az istenélmény Podcastban Farkas-Szilágyi Annától.
A Mennyei Atya mindenkit egyénileg szeret és vezet! Hisszük, hogy Jézus mindannyiunk életében cselekszik, néha észrevehetetlenül, néha kézzelfoghatóan, de mindenképp tett nekünk egy ígéretet és azt be is tartja: „…veletek leszek minden napon a világ végezetéig”. (Mt 28,20)
Ennek megvallásának színteréül szolgál az istenélmény Podcast, ahol az emberek legmélyebb viszonyukat, az istenkapcsolatukat osztják meg.
A podcast tanúságtevői megvallják Jézust és bátor őszinteséggel mesélnek kegyelemből kapott legnagyobb kincsükről, a hitükről. Az első adásban Farkas-Szilágyi Annát, a 777 szerkesztőjét hallgathatjátok meg.
hirdetésFarkas-Szilágyi Anna tanúságtétele
Anna már gyerekként megismerte Istent, amiért igazán hálás, mert szerinte „ez egy elég kivételes dolog és szerencsésnek tartom magam, hogy olyan családba születtem, ahol keresztények a szüleim. Annyira erre neveltek, annyira természetes volt, hogy imádkoznak, Bibliát olvasnak reggelenként, hogy belém ivódott gyerekkoromtól kezdve.”
Anna személyesen is kezdte megismerni Istent, kicsiként természetesen történtek a dolgok, az ima számára mindig egy beszélgetés volt. Nem a kötött imákat, sokkal inkább Jézus valóságos voltát igyekeztek átadni számára a családjában: „nem is fogtam fel, hogy mekkora dolog, hogy a világ Teremtőjével beszélgetek”.
Válás mint törés
„A gyerekkori hitem sokáig velem maradt, de aztán bekövetkezett egy törés az életemben, amikor nyolcéves koromban elváltak a szüleim. Nekem ez egy elég megrázó élmény volt, még kicsi voltam hozzá, és igazából
azt éreztem, hogy Isten nem törődik velem és a családunkkal.”
Annában megrendült egy világkép, kicsiként még azt hitte, hogy akiket Isten szeret, azokkal csak jó dolgok történnek. Sok idő telt el, elköltöztek egy kisvárosba a Balatonhoz, de sokáig kerülte Istent: „csendes lázadás volt ez a részemről. Volt, hogy imádkoztak mellettem mások és én azt mondtam, hogy „bocsi, de inkább nem szeretnék”. Igazából egyfajta neheztelés volt bennem Isten felé. Egészen 18 éves koromig tartott ez az elfordulás, de közben mindig éreztem, hogy van. Soha nem kérdőjeleztem meg az Ő létét, hogy Ő teremtett engem. Viszont már nem tudtam Benne úgy bízni, mint régen.”
Megérkezés
Annának az érettségire készülő időszakban Isten válaszolt egy ki nem mondott imájára: éppen a Balaton-parton sétálgatott, amikor fiatalok szólították meg. Aminek előzménye egy kósza gondolat volt, de az Úr számára mégis elég: „elkezdtem arra vágyni, hogy hívő fiatalok vegyenek körül, mert hiába tartottam úgymond távolságot Istennel, azért közösségre nagyon vágytam. Egy olyan közösségre, ahol önmagam lehetek és ahol elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Szerintem nem telt el egy vagy két hét, ültem a parton, olvastam, és odajött hozzám két keresztény fiatal, akik az evangéliumot mondták el nekem.
Emlékszem, mosolyogtam magamban, hogy Isten válaszolt erre az imámra úgy, hogy lényegében nem is mondtam ki Neki ezeket a szavakat, csak magamban vágytam erre.
De odajött ez a két fiatal, és nagyon kedvesen és életvidáman osztották meg a hitüket. Mondtam nekik, hogy én már ismerem Jézust és tudom, hogy Ő kicsoda, és hogy Isten teremtette a világot; és abban hiszek, amiben ők. Elmeséltem nekik a történetemet röviden, azt éreztem, hogy kicsit kiönthetem a szívemet. Ez egy nagy fordulópont volt nekem, mert innentől elkezdtem újra közeledni Hozzá. Nagyjából 18 éves koromban tértem meg felnőttként, ami nem egyetlen pillanat volt az életemben, hanem fokozatosan történt. Olyan voltam, mint egy virág, amely lassan nyitja ki a szirmait a Nap felé, de valahogy Isten végig arra vezetett, hogy megérkezzek Hozzá.”
Anna az életében tapasztalt csodákról, istenélményekről is mesélt a podcast további részében, valamint az Istentől kapott képekről, a párkapcsolatra való várakozás nehéz, de Jézussal megélt kegyelmeiről is megosztotta gondolatait. Őszintén vallott a kontroll átengedésével vívott küzedelmeiről, valamint kifejtette, mit mondana egy ateistának. Bátorított mindenkit, hogy nyugodtan fejezzük ki Isten felé a negatívnak címkézett érzéseinket is, mert „sokkal jobb egy őszinte kapcsolat Istennel, ahol időnként dühösek vagyunk és kifakadunk és akár talán – csúnyán fogalmazva – beolvasunk Neki, mint egy olyan távolság Istentől, ahol valójában annyira elfojtjuk a haragunkat és az érzéseinket, hogy szépen lassan eltávolodunk Tőle…”
A teljes epizódot IDE kattintva nézhetitek meg, kérünk, iratkozzatok fel a 777 YouTube-csatornájára, hogy ne maradjatok le a tartalmainkról!
hirdetés
