A húsvéti ünnep végéhez közeledve nem árt feleleveníteni a keresztút hagyományát, amikor Jézus Krisztus szenvedésére és kereszthalálára emlékezünk.
Bevezetés
Uram Jézus! Te kereszthalálod árán váltottad meg a világot. Most, hogy ezt az ájtatosságot készülök elvégezni, szívből kérlek, hogy add meg nekem a kegyelmet, hogy úgy imádkozzam végig, hogy az lelki javamra szolgáljon. Segíts abban, hogy az állomások átelmélkedésével még nagyobb szeretet gyúljon bennem irántad, aki értem vállaltad a kereszthalál áldozatát. Köszönöm neked ezt az ajándékot, melyhez nincs foghatóbb, hiszen ezáltal van lehetőségem az örök élet részesévé válni.
hirdetés1. állomás: Pilátus halálra ítéli Jézust
– Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
– Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
Virágvasárnap még Hozsanna, most meg már halál? Egy ártatlan ilyen büntetést érdemel? Senki nem tud ellene felhozni egy valós vádat se. Nekünk kéne helyette ott állni, egytől egyig.
A sírás fojtogat. Mit tettem? Egy ártatlant küldtem a halálba. Mennyivel inkább én érdemelném ezt meg. A bűneim juttatták ebbe a helyzetbe Királyomat, hisz újra és újra ugyanazokat a bűnöket követem el… és lám, milyen súlya van a vétkeimnek.
Jézus viselkedése érthetetlen. Hogy képes halálba torkolló alázatra? Miért nem mondja, hogy ez valami félreértés? Én az Ő helyében biztos tiltakoznék, és Ő némán tűri az én büntetésemet.
Hálás vagyok neki érte? Nem sűrűn. A hétköznapok forgatagában, amikor az iskola, tanulás, család és barátok töltik ki a napjaimat, nem jut eszembe, hogy hálás legyek. Az élet helyzeteiben nem jut eszembe, hogy egy-egy meggondolatlan szóval vagy cselekedettel milyen sebeket lehet okozni.
Ha én ott lettem volna, mit kiabáltam volna? Jézus vagy Barabás? Mertem volna kiállni a Jó mellett, aki sokakat meggyógyított? Nehéz megmondani, de aligha. Könnyebb sodródni az árral, védeni magunkat a különböző kellemetlenségektől. Nagypéntek hajnalán nem is nagyon akadt más az anyai szeretettel imádó Márián kívül, aki Jézust szabadon bocsájtását kérte volna. Hol vannak, akikkel a csodáit tette? Akik hallgatták tanítását, mert érezték, hogy „úgy tanított, mint akinek hatalma van?” (Mt 7,29) Mindenki elárulta…
Jézusom! Most látom, mennyire szörnyen viselkedem, amikor nem állok ki azért, amit jónak, helyesnek tartok. Kérlek, add, hogy mindig a szépet kívánjam, és a bűnt megvessem. Taníts alázatra, hogy én is szó nélkül elviseljem, ha valaki megbánt, rosszat cselekszik velem. Légy Tanítóm és Mesterem!
– Könyörülj rajtunk, Urunk!
– Könyörülj a tisztítótűzben szenvedő lelkeken is.
2. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet
– Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
– Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
Jézuson a kereszt. A vállát nyomja, és ő lépked előle. Nem szitkozódik, nem zsörtölődik, hanem csendben szótlanul halad fel a hegyoldalon. Micsoda alázat és szeretet lakik benne!
És én? Hogy fogadom, ha a keresztemet kell vinnem? Zsörtölődök, és számon kérek. Vádaskodok, ha életemben nehézséggel kell szembenéznem. Igazságtalannak titulálom Őt, aki megváltott, azt hajtogatom egyfolytában, hogy ez miért velem történik, miért nem mással?! Embertársaimra sokkal könnyebben ráteszem a keresztet, de a sajátom viselésétől vonakodom. Számon kérem Istent, hogy miért rakott rám ekkora terhet. Pedig én nagyobbat tettem rá, és ő nem hánytorgatta fel nekem. Én őt magára hagyom a kereszt cipelésében, ő engem támogat benne. Hív, hogy menjek hozzá, amikor nehéz terhek alatt görnyedek, és ígéri, hogy ő felüdít (vö. Mt 11,28-29). Megérdemlem én ezt? Nem. Ő mégis irgalmasan szeret még a miattam eltűrt sok szenvedése után is.
Az Úr csendben tűrt minden megaláztatást. Ha nekem bajom van, ha cipelem a keresztem, én mennyire tudatom ezt környezetemmel. Farizeusi lelkületet öltök magamra, és úgy járok, hogy mindenki lássa rajtam szenvedésemet. Nem tűrök szótlan, hanem annak örülök, ha sajnálkoznak miattam, és ezért mindent meg is teszek…
Jézusom! Te ártatlanul cipelted a kereszt súlyát. Engedelmességed megmutatta, hogy a szeretet nem ismer határokat. Kérlek, taníts elviselni a terheket némán. Segíts, hogy ne kapjam fel a vizet, ha valami leküzdhetetlennek látszó akadály kerül elém. Tanítgass engem türelem Mestere!
– Könyörülj rajtunk, Urunk!
– Könyörülj a tisztítótűzben szenvedő lelkeken is.
3. állomás: Jézus először esik el a kereszttel
– Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
– Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
Az első megpróbáltatás állomása. Felkelni, és továbbmenni… Jézus tudta, hogy van értelme, és felállt. Folytatta útját a Golgota felé, hogy halálával megnyissa nekünk az eget.
Ó, én miért nem vagyok erre képes? Ha valami nehézség kerül elém, amitől a földre esek, feladom minden reményemet, ahelyett, hogy küzdenék. De miért könnyebb meghátrálni a gondok láttán? Ha még a keresztet el is viselem, de hogy el is essek vele?! Na, azt már nem! Inkább igyekszem minden terhet lelökni magamról, esetleg másra hárítani, és élni teljes kényelemben.
Most döbbenek csak rá igazán, hogy mennyit is jelentenek ezek az elesések, hogy az Úr mindet a javamra tudja fordítani. Csak tudnom kell talpra állni, de Ő segít nekem, hiszen azt ígérte, hogy velünk marad minden nap a világ végezetéig. (vö. Mt 28,20)
Bűntudatom van… A keresztet a bűneim tették még nehezebbé. A bűneim, melyeket én olyan könnyen elkövetek, és amikor vétkezek, csak legyintek egyet, hogy ó ez nem nagy bűn. Az én „nem nagy” bűneim mégis porba nyomtak egy ártatlan embert, aki annyira szeret, hogy képes a teljes önátadásra. Bánom, hogy nehezítem keresztje súlyát, hogy még keservesebbé teszem a hegyre vezető utat Mesterem számára…
Jézusom! Te eleséseddel megmutattad, hogy nem szégyen felállni, és továbbhaladni. A kudarcot vállalni pedig hősiesség. Kérlek, taníts engem, hogy mindig legyen erőm talpra állni, ha a megpróbáltatások földre vernek. Adj nekem erőt, hogy tudjam folytatni utamat Hozzád, a mennyei boldogság felé, és csak a cél elérésekor álljak meg. Tégy engem hozzád hasonlóvá!
– Könyörülj rajtunk Urunk!
– Könyörülj a tisztítótűzben szenvedő lelkeken is!
4. állomás: Jézus édesanyjával találkozik
– Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
– Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
A nagy találkozás pillanata. Anya és Fia útja keresztezi egymást. Mit tudnak mondani? Nem sokat. Mindkettejük szemében a bánat és az együttérzés lapul. Mária sajnálja gyermekét, és nem érti az eseményeket. Jézus látja Anyja szenvedését, hogy nem tud segíteni. Mégis bizakodóak és hűségesek mindketten.
Mária helyzete szívszorító. Könny szökik a szemembe, hogy mennyire tudott bízni. Hitt Istenben, pedig nem tudta, mi miért történik. Tudta azonban, hogy mindennek így kell lennie. Ez az állomás ezt helyezi szemem elé. Most látom, hogy a legelhagyatottabbnak tűnő pillanatokban is mernem kell bizalommal lennem Istenem iránt. Gyakran nem értem a dolgok miértjeit, és emberi tulajdonságomból adódóan szeretnék választ kapni. Kifogásolom, ha nem érkezik semmi reakció, ami magyarázatként szolgálna, és amit elfogadhatónak titulálhatnék. Az Úr azonban példaként állítja elém Máriát, aki a legkilátástalanabb helyzetben is hű maradt hitéhez.
Ő is csendben tűrt, akár Fia. Ő sem vádaskodott, nem tett szemrehányást senkinek. Én milyen könnyen ítélkezem mások felett, milyen könnyen vádolom őket a rossz miatt, ami családommal történik. Mária lelkületét követve csendben kell tűrnöm az arcon ütéseket, és várnom kell türelemmel, hogy megértsem, hogy miért zajlottak úgy az életem eseményei, ahogy. Türelmetlenséggel és vádaskodással semmire nem megyek…
Jézusom! Te az úton találkoztál édesanyáddal is, akinek pillantása telve volt aggodalommal. Mégsem kérdezett semmit, és nem tett szemrehányásokat. Ő volt abban a percben az engedelmesség egyik gyöngyszeme. Kérlek, taníts engem, hogy Máriához hasonlóan én is elfogadjam, ha nem értek valamit, és mindenben mennyei Atyám szent akaratát lássam. Nevelj engem és vezess ösvényeiden Uram!
– Könyörülj rajtunk Urunk!
– Könyörülj a tisztítótűzben szenvedő lelkeken is.
5. állomás: Cyrenei Simon segít Jézusnak a kereszthordozásban
– Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
– Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
Végre egy igaz ember, aki nem leköp, vagy kigúnyol, hanem segít és támogat. Együtt cipeli a keresztet az elgyengült Messiással. A teher máris könnyebb Jézus számára.
Én hányszor találkozom reményvesztett, bajbajutott emberekkel, és megyek el mellettük szemrebbenés nélkül, vagy esetleg lekezelő tekintetet vetve rájuk. Nekik is szükségük lehet a támogatásra, arra, hogy valaki enyhítsen terheiken. Miért ne lehetnék én az, aki segít? Meg kell látnom másokban Jézust, és akkor könnyebb szeretettel fordulni a mai kor rászorulói felé.
Magamba nézek… Belátom, nekem is jólesik, ha a bajban, amikor nehéznek érzem a keresztet, van kire támaszkodni. Könnyebbnek érzem a terheket, ha van, akivel megoszthatom.
Cyrenei Simon nem szégyellt odaállni Jézus mellé, hogy segítsen neki a cipelésben. Nem gondolt a fáradtságára és a saját kényelmére. A szenvedőben felismerte a támogatásra szorulót. Nem a háláért, nem a jutalomért tette, hanem, csak azért, hogy Jézusnak könnyebb legyen…
Uram! Ebben az állomásban a segítséget helyezed szemem elé. Add, hogy mindig tudjak önzetlenül segíteni bajbajutott, gondokkal küzdő embertársaimnak. Ne a saját hasznomat lássam a mások megsegítésében. Taníts meg, hogy észrevegyem, ha valaki gondokkal küzd, és ne menjek el részvét nélkül senki mellett!
– Könyörülj rajtunk Urunk!
– Könyörülj a tisztítótűzben szenvedő lelkeken is!
6. állomás: Veronika letörli Jézus arcát
– Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
– Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
Simon után Veronika is alázatosan Jézushoz lép és segít. Úgy, ahogy tud, az erőihez és lehetőségeihez mérten. Nőként nem volt arra képes, hogy cipelje a keresztet az elítélttel, ezért kendőjét nyújtja, hogy letörölje a vérző poros arcot. Hálát és jutalmat bár nem várt érte, mégis kapott: Jézus arcának képét nyomta a kendőjébe.
Én tudok önzetlenül segíteni, vagy azt nézem, nekem mi hasznom lesz abból? Gyakran van, hogy nem támogatom a bajbajutottat, mert nem tudná viszonozni. A saját érdekeimet tartom szem előtt, mindenért jó szót és viszonzást várok.
Az is eltántorít, ha úgy érzem, hogy az, amiben én segíteni tudok, nem változtatja meg a gondokkal küzdő helyzetét, nem segít rajta valójában. Veronikára nézek, őt helyezem most szemem elé példaképnek. Ő sem maradt tétlen a tömegben, hanem mert bátran az Úr elé állni. Érzem, hogy Isten tőlem is ezt várja, hogy ott, és akkor is segítsek, ahol úgy vélem, az egész mit sem ér.
Veronikáról Kalkuttai Teréz anya jut eszembe, őt látom, ahogy gondoskodik az utcán haldoklókról, ételt ad a szegényeknek, felöltözteti a ruhátlanokat, felkarolja az árvákat, szállást nyújt a hajléktalanoknak. Rajta is meglepődöm, hogyan volt mindehhez lelki ereje, főként kezdetben. Talán, megértette, hogy Jézus mire gondolt, amikor az utolsó ítéletről beszélt. Meglátta a nélkülözőkben az Urat, és ezáltal tudott feléjük teljes önátadással fordulni. Példát adott nekünk, hogy Veronika tettét a ma korában is megtehetjük, csupán mérhetetlen alázatra és irgalomra van szükségünk.
Jézusom! Te nem utasítottad vissza Veronika közeledését, hanem köszöneted jeléül isteni arcod képével ajándékoztad meg. Kérlek, segíts nekem, hogy akkor is segítsek, ha nem kapok érte viszonzást. Taníts meg arra, hogy ne értékeljem le az apró cselekedeteket, melyeket társaim szolgálatában tenni tudok. Engedd, hogy minden emberben téged lássalak, és végül add, hogy örökre szívembe véssem Teréz anyának, az alázatos önátadás nagy mesterének gondolatát: „Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.” Légy Pártfogóm és Tanítóm!
– Könyörülj rajtunk Urunk!
– Könyörülj a tisztítótűzben szenvedő lelkeken is!
7. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszt súlya alatt
– Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
– Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
A kereszt egyre nehezebb. Jézus újra elesik, és a hegytető még messze. A katonák ütik, rugdossák felfelé, semmi empátiát nem tanúsítva iránta.
Ó, én hányszor viselkedem a katonákhoz hasonlóan. Hányszor rúgok bele azokba, akik anélkül is gondokkal küzdenek. Beléjük rúgok, és nem számolok a következményekkel. Mert ugyebár mit érdekel az engem… Még talán lekicsinylően nevetek is szerencsétlenségén, hiszen „szegény embert még az ág is húzza”. Miért vagyok képes másokon végiggázolni, amikor felemelnem kéne őket? Miért lelem örömöm más szenvedésében? Pedig egy jó szó, egy bátorítás nem kerül semmibe, mégis sokat ér. Százszorta inkább hasznos, mint a megvetés vagy a belé rúgás…
Ha nekem gondjaim vannak? Nebántsvirágként viselkedem, és olyankor nehogy valaki nehezítsen terhemen, mert akkor már összeroskadom alatta. Ha valaki megvet, vagy belém rúg, nem viselem csendben, hanem fellázadok és számon kérek…
Jézus ismét felállt, és folytatta útját. Kitartásával mutatott példát. Nem dobta le válláról a keresztet, hogy „nekem ebből elegem van, most már vigye, akit illet”. Lépkedett felfelé türelmesen. Én vajon fel tudok állni a második elesés után is? Ha az elsőt még valahogy elviseltem, képes vagyok eltűrni a következőt is? Nehezen. Legtöbbször csak azért, mert nincs más lehetőségem, de az első adandó alkalommal megfutamodom. Az Úr azonban nem is próbálta magáról lerázni a terheket, hanem példájával tanított minket, hogyan viseljük őket és az elénk tárulkozó nehézségeket.
Jézusom! Te másodszor is fel tudtál kelni a porból, hogy folytasd utadat. Add, hogy én is megtanuljam áthidalni az akadályokat, akkor is, ha utam során több tárulkozik elém. Istenem, neked is fájdalmat okoztak a katonák ütései és rúgásai. Taníts engem, hogy lenézés és bántás helyett inkább segítség legyek másoknak, akiknek szükségük van rám. Légy velem, vezérelj engem!
– Könyörülj rajtunk Urunk!
– Könyörülj a tisztítótűzben szenvedő lelkeken is!
8. állomás: Jézus szól a síró asszonyokhoz
– Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
– Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
Egy érdekesnek tűnő párbeszéd Jézus és a jeruzsálemi asszonyok között. Az asszonyok szintén részvéttel vannak a szenvedő iránt, sírnak, amikor meglátják, hogy hogyan cipeli keresztjét. Tudják, a halál felé halad minden egyes lépéssel. Az Úr mégis visszautasító velük. Nem fogadja szívesen a sorsa miatt siránkozókat, ugyanis saját gyermekeiket kellene siratniuk.
Állok, és nem értem. Hogy lehetett ennyi tartás Jézusban? Mindenki segítségét elfogadta eddig keresztútja során, és most az érte történő siránkozást elutasítja. Ezzel mutatta ki, hogy a siránkozás rajta nem segít. Tettek kellenek, amik helyzetén valamelyest javítani tudnak. Visszautasította, hogy őt ilyen módon sajnálják.
Én, ha keresztemet cipelem, hogyan viselkedem az effajta sajnálkozásokkal szemben? Természetesen, jól esnek, hiszen aki megsajnál szenvedésem láttán, az együtt is érez velem. A helyzet viszont nem válik könnyebbé, nem csökken a keresztem súlya.
Jézus másik oka, hogy visszautasította a siránkozást a bűnök sokszoros ismétlődése lehet. Mindannyian számtalanszor elkövetjük ugyanazokat a vétkeket a legkisebb megbánást sem tanúsítva. Örömmel úszunk a bűnök tengerében, és nem is tudatosítjuk, hogy ezzel mennyi terhet teszünk még pluszban Urunk keresztjére. Az Úr ilyenkor mondja nekünk is, ugyanúgy, mint Jeruzsálem leányainak, hogy kereszthordozását látva ne sírjunk, hanem tartsunk bűnbánatot, és térjünk az üdvösség útjára.
Jézusom! Te nem engedted a síró asszonyoknak, hogy könnyeikkel sajnáljanak téged. Add, hogy keresztutad átélése során a sajnálkozás helyett a bűnbánat hassa át lelkemet. Taníts meg, hogy ezentúl ellen tudjak állni a sátán kísértéseinek, ne szennyezzem be hajlékodat, és ne tegyem nehezebbé keresztedet. Segíts átéreznem, mekkora súlya van a véteknek! Légy Erősségem és Menedékem!
– Könyörülj rajtunk Urunk!
– Könyörülj a tisztítótűzben szenvedő lelkeken is!
9. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszttel
– Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
– Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
Már csak pár lépés a hegytető, és Jézus ismét földre rogy a nehéz kereszt alatt. Lassan minden ereje elhagyja, de ő nem hátrál meg. Az ember üdvözítése lebeg célként a szeme előtt.
„Hát én hányszor tántorultam, bűneimbe visszahulltam.” Nézem Jézust, és csodálom. Csodálom, hogy van ereje újra útra kelni, újult erővel haladni a cél felé. Magamba nézek, és csak a vétkek szennyét látom lelkemben. Hányszor keltem már fel a bűn porából ígéretet téve, hogy soha többé nem vétek. És lám, az első adandó alkalommal mégis újra a sárba kerültem, újra bepiszkítottam lelkemet. Így hogy lebeg a cél előttem? Miért nem vagyok képes, hogy kitartsak határozottan mellette? Miért térek le minden kísértés során az üdvösség útjáról?
„Ested adjon szent kegyelmet, hogy a bűnből talpra keljek.” Belátom, egyedül semmire nem megyek, nincs erőm ahhoz, hogy elhagyjam a bűn sötétségét. Ezért tölt el megnyugvással Jézus csodálatos útja, aki önként vállalta a szenvedést, és a porba hullást, hogy az én bűneimet elvegye. Tudom, hogy rá számíthatok a kísértések órájában, ha alázatosan imádkozom hozzá, ő segít átvészelni azt. Földi életében a bűntől ugyanis mentes maradt, bár kísértést szenvedett (vö. Mt 4:1-11). Ha ő akkor valóságos emberként ellen tudott állni a gonosz csábításának, mennyivel inkább tud engem támogatni, ha kérem őt.
Jézusom! Harmadik elesésed megtanít, hogy mennyire nehéz a kereszted, melyet a bűneimnek súlya nyom. Kérlek, emelj fel a bűn porából, és ne engedj visszaesnem. Bízom benned, hiszen te vagy az én Uram és Királyom. Isteni parancsaidhoz mérten szeretnék élni, hogy ezzel is könnyítsek a terheken, melyeket értem és a világért viseltél. Védj meg a gonosz cselvetései ellen, ne engedd, hogy hatalmába kerítsen. Harmadszori elesésed által taníts meg engem, hogy nem késő most az üdvösség útjára lépnem.
– Könyörülj rajtunk Urunk!
– Könyörülj a tisztítótűzben szenvedő lelkeken is!
10. állomás: Jézust megfosztják ruháitól
– Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
– Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
Lám, beteljesednek a zsoltáros szavai: „elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek.” (Zsolt 21:19) Az a leírhatatlan szégyen, ami Urunkat érte, amikor megfosztották ruháitól.
Felháborodom a katonák viselkedése miatt. Hát még mindig nem értik, nem látják, hogy az Isten Fia az? Ember nem lenne képes kiállni ennyi szenvedést szótlan, mint az Úr. Lám, most is csak a katonákat vádolom, akik ezt az embertelenséget elkövették. De én mit tettem volna az ő helyzetükben? Mertem volna azt mondani, hogy az út során is bebizonyosodott, hogy ez az ember valóban a megígért Megváltó? Nem hiszem, és így ennek tudatában nem hibáztathatom az akkor jelenlévőket sem. Végre meg kellene tanulnom, hogy a saját szemembe is meglássam a gerendát, ne csak a másokéban a szálkát.
Jézust megfosztják ott a hegy tetején ruháitól. Az én gyarlóságom okozta ezt is. Mire képes az emberi gonoszság! Mekkora következményekkel jár! És milyen hatalmas Isten szeretete. Ez sem tántorítja el, hogy végbevigye küldetését, mely az emberek üdvözítéséről szól. Kitart a végsőkig az engedelmességben. Meg kell tanulnom nekem is, hogy mindenkor teljesítsem Uram szent akaratát.
Jézusom! Te a legnagyobb megszégyenítést szenvedted el a hegyen, amikor a katonák letépték rólad ruháidat, és ezzel újra felnyitották a vérző sebeket. Kérlek, taníts meg engem, hogy soha ne szégyenítsek meg másokat, és ne leljem szórakozásomat abban, ha másokat megaláznak. Te hű maradtál az Atyához, és végsőkig elmenő szeretettel teljesítetted szent akaratát. Kérlek, nevelj engem, és add meg nekem a kegyelmet, hogy Istenem és Atyám akaratához mindig hű legyek. Légy Uram és Királyom!
– Könyörülj rajtunk Urunk!
– Könyörülj a tisztítótűzben szenvedő lelkeken is!
11. állomás: Jézust keresztre szegezik
– Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
– Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
Jézus ráfekszik a keresztre és kezeinél, lábainál rászegezik. Szerető mozdulatával közvetíti, hogy mennyei Atyánk vár bennünket. De vajon élünk mi ezzel, tudatosítjuk mi ezt? Isten ugyanis nem akarja vesztünket, örök halálunkat, az ő célja, hogy mi éljünk benne és általa.
Az Úr talán most szenvedi el a legnagyobb kínokat. Azért, hogy én és te a mennybe majd boldogok lehessünk. Irgalma azonban még ekkor is mérhetetlen és felfoghatatlan. A sok szenvedés elviselése után is tud üldözőiért és bántalmazóiért imádkozni, kérve mennyei Atyja kegyelmét: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek!” (Lk 23:34)
Ez azonban nem csak az akkori kor embereiért van. Ugyanúgy imádkozik értem is minden alkalommal, amikor bűnt követek el, és kéri a szerető Atyát, hogy bocsásson meg nekem, mert nem tudom, mit cselekszek.
Jézus azonban az élete minden pillanatában azt tanította, hogy ő példát adott nekünk, hogy amit ő tett azt tegyük mi is. (vö. Jn 13:15) Most ismét felmerül a kérdés bennem. Tudok én azokért imádkozni, akik sok szenvedést és sebet okoztak nekem? Képes vagyok tiszta szívből megbocsátani ellenem elkövetett vétküket? Vagy még évek múltán is harag van bennem irántuk? Azt azonban észre kell vennem, és be kell látnom, hogy az engem ért bántások és sérelmek semmik ahhoz képest, amit én az Úrnak minden bűnbeesésemmel okozok.
Jézusom! Te a keresztre szegezésed pillanatában is tudtál a téged bántalmazókért imádkozni. Kérlek, taníts meg engem, hogy hozzád hasonlóan én is irgalmas legyek embertársaimmal szemben. Ne engedd, hogy olyan szolgává váljak, aki bár urától várja a megbocsátást és kegyelmet, de szolgatársának már nem nézi el az ellene elkövetett vétkeit. (vö. Mt 18:23-34) Belátom, sokat kell még tanulnom tőled, hogy valóban mindig kész legyek tiszta szívből az irgalmasságot gyakorolni, de kérlek, ne add fel terelgetésemet az irgalom útján.
– Könyörülj rajtunk Urunk!
– Könyörülj a tisztítótűzben szenvedő lelkeken is!
12. állomás: Jézus meghal a kereszten
– Imádunk Téged és áldunk Téged!
– Mert Szent Kereszted megváltottad világot.
„Beteljesedett! Aztán lehajtotta fejét, és kilehelte lelkét.” (Jn 19:30) Meghalt az ártatlan Bárány, és ezzel életet adott a világnak. Megváltott bűneinktől, kiengesztelte az embereket Istennel.
Vegyes érzések kavarognak bennem. Elsősorban óriási bűntudat gyötör… bűntudat, mivel tudom, hogy Jézus a bűneim miatt halt meg. A vétkek, melyeket elkövetek nap mint nap taszították a halálba. Felelős vagyok haláláért, én vagyok egyik gyilkosa.
A hála érzése is felpezsdül bennem. Talán most értem meg igazán, hogy milyen nagy dolgot tett értem az Úr, azért, hogy halálom után az örök boldogságban dicsérhessem Őt. Megmentett a kárhozat tüzétől, és végtelenül szerető szívébe zárt. Nem is tudom, mivel tudnám én ezt viszonozni.
Ezek az érzések mellett megjelenik a remény csillaga is. Jézus önfeláldozó keresztáldozatában ugyanis megmutatkozott számomra Isten végtelen szeretete. „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.” (Jn 15:13) Mily nagy lehet az Úr szeretete! Életét áldozta értem, bűnösért. Nekem is vannak barátaim, de életem aligha adnám egyért is. Mily nagy lehet az ő irgalma! Képes megbocsátani, és örök szeretettel magához vonzani.
Úgy érzem, újult erőre kapok. Viszont belátom, nem szabad visszaélnem Uram türelmével és könyörületességével. A jót kell követnem, hogy ne vesszen kárba Jézus értem ontott drága vére.
Jézusom! Te a kereszten visszaadtad lelkedet mennyei Atyádnak, és ezzel meghoztad számunkra az üdvösséget. Kérlek, segíts, hogy ezen az úton haladjak, hogy majd egykor veled lehessek fenn az égben. Vágyakozik utánad a lelkem irgalom forrása, kérlek, ne taszíts el soha magadtól. Add, hogy minden esetben meg tudjam különböztetni a helyest a helytelentől, hogy szívem örök hajlékod lehessen.
– Könyörülj rajtunk Urunk!
– Könyörülj a tisztítótűzben szenvedő lelkeken is!
13. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről és édesanyja ölébe fektetik
– Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
– Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
Miután a katonák meggyőződtek róla, hogy Jézus meghalt, levették a testét a keresztről. Ott volt Mária, a szeretett édesanya, akinek az ölébe fektették halott fiát.
Csodálom a Szent Szüzet. Látva gyermeke sok szenvedését se háborgott és káromolta az Istent. Nem kérte számon, hogy „azt hittem a megváltás művét másképp képzelted el”, hanem csendben viselte a mély fájdalmat. Jézust kezei között tartva sem omlott össze, hanem alázattal ölelte Urát. Tartotta magát az angyalnak tett szavaihoz, amikor saját életét az Isten kezébe helyezte: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” (Lk 1:38)
Mennyi bizalom lakozott ebben a törékeny nőben. Már Jézus születésekor sem félt a társadalmi megítéléstől, és ez a hite megmaradt az utolsó pillanatban is. Nekem van előképem, az Egyház számos szentet állít elém példaképként, akik merték életüket Isten kezébe helyezni. Én mégis vonakodom. Nehezen mondom ki Mária szavait: „legyen nekem a te igéd szerint.” Valamiért képtelen vagyok átadni magam a mindenség Urának, pedig tudom, hogy minden lépésemet óvva követné. Talán egyszerűbbnek találom így az életet, hogy Isten „nem avatkozik bele, nem okoz benne felfordulást.” Gyakran mondom, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, nem tudom, mi miért történik, és mi lesz a következménye. Azt azonban be kell ismernem, hogy akkor sem ismerem a dolgok végkicsengését, ha magam irányítom életem döntéseit. Egy azonban bizonyos, egyedül botorkálok az úton, gyakran elesek, és nem tudok talpra állni. Ha Istennel haladok, akkor azonban, ha még földre is kerülök néha, ő felemel, és visszavezet a felé vezető helyes ösvényre.
Bizalom kérdése az egész, melyben jó tanítónk és példaképünk a Szeplőtelen Istenanya lehet.
Jézusom! Keresztutad ezen állomásában a Szent Szüzet állítottad szemem elé. Add kérlek, hogy mindig olyan nagy bizalom legyen bennem irántad, mint amilyen mennyei Édesanyámban volt. Kérlek, segíts, hogy megtanuljam kimondani, hogy „legyen nekem a te igéd szerint.” Bátoríts, hogy akkor se vonjam kétségbe az isteni gondviselést, amikor úgy érzem, összecsapnak a fejem felett a hullámok. Légy mindig mellettem, és támogass engem.
– Könyörülj rajtunk Urunk!
– Könyörülj a tisztítótűzben szenvedő lelkeken is!
14. állomás: Jézus testét sírba teszik
– Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
– Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
A temetkezés is lezajlik, Jézus teste már egy addig üres sírboltban fekszik. A tanítványai félnek, nem akarnak úgy járni, mint Mesterük. Csalódottak, hiszen ők nem tudják, hogy ez volt a messiási küldetés.
Ma sokan megszólják az apostolokat gyávaságuk miatt, mely Jézus elfogatásától tapasztalható rajtuk. Sokszor mondom én is, hogy „áá, én biztos másképp csináltam volna.” Abban a helyzetben azonban nem hiszem, hogy különböztem volna tőlük. Úgy gondolom, én is félelmemben a négy fal közé zárkóztam volna, nehogy valaki rám találjon. És még hogy hirdessem az Úr tanítását mindenkinek? Na, azt biztos nem. Nem tettem volna ki magam akkora veszélynek. Nem is csoda tehát az apostolok bátortalansága.
Arimateai József bátorsága azonban kiemelkedő, ugyanis ő volt az, aki elkérte Pilátustól Jézus testét, hogy levegye a keresztről és eltemesse, ezzel nyilvánvalóvá téve, hogy ő is tanítványa. Ő nem félt a zsidóktól, nem félt a haláltól, hanem az Úr iránt érzett szeretete hajtotta. Példaképként tekintek rá ma is, a 21. század távlatából, hogy ilyen módon kinyilvánította hűségét és imádatát. Nem a maga hasznát nézte, hanem azt, hogy Királya megkaphassa a neki járó végtiszteletet.
Jézusom! A Golgota közelében lévő üres sírboltban pihent tested feltámadásod pillanatáig. Nézz irgalmasan József tanítványodra, aki bátorságával kitűnt társai közül. Kérlek, taníts meg engem, hogy hozzá hasonlóan én se rettenjek meg, hanem bátran kiálljak melletted. A sír nem volt sokáig nyughelyed. Add meg nekem, hogy a te feltámadásod által én is felkeljek az örök életre, ha majd eljössz ítélni dicsőségben a világot. Zárj szívedbe, és tarts ott örökre. Légy Életem és Mindenem!
– Könyörülj rajtunk Urunk!
– Könyörülj a tisztítótűzben szenvedő lelkeken is!
Befejezés
Jézusom. Végigelmélkedtem keresztutadat, és ráébredtem, mennyi mindent köszönhetek neked, én mégis gyakran hálátlan és önző vagyok. Add, hogy amit most megfogadtam, meg is tartsam, és méltó lehessek arra, hogy színről színre lássalak téged. Egy célom van, hogy veled legyek és benned legyek. Add, hogy bűneimet elhagyjam, és soha el ne szakadjak tőled.
Keresztutaddal példaképeket állítottál elém. Követni akarom őket is az életszentség útján, és hasonló akarok lenni hozzájuk a bátorságban, felebaráti szeretet gyakorlásban, az Istenben való bizalomban. Kérlek, ajándékozz meg kegyelmeddel, hogy ezekben a jó elhatározásaimban mindig kitartsak, és sok örömet szerezzek neked.
Bocsáss meg, ha néha letérek a feléd vezető útról, és könyörgöm hozzád, hogy olyankor vágj hátba, és vezess vissza a helyes ösvényre. Ámen.
Jeso Eszter
(Kép: R. Jenő / Keresztút részlet, pasaréti templom)
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás