Ki a te kedvenc szented?
Nekem az egyik kedvencem Szent András apostol. Részben utána kapta elsőszülöttünk a nevét. Most szeretném nektek bemutatni a róla elnevezett Evangelizációs Iskolát. Az én megtérésemben, Istenkapcsolatom fejlődésében nagy szerepet játszott/játszik ez az iskola. Közel áll a szívemhez, ezért nagy szeretettel szedtem össze, amit fontosnak gondoltam, hogy ti is megismerhessétek.
Szent András az elsők között volt, akiket Jézus apostolai közé meghívott, János evangéliuma szerint ő vitte el testvérét, Pétert Jézushoz:
„A kettő közül, aki János szavára követte, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Reggel találkozott testvérével, Simonnal, s szólt neki: “Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, s elvitte Jézushoz. Jézus ráemelte tekintetét, s így szólt hozzá: “Te Simon vagy, János fia, de Kéfa, azaz Péter lesz a neved.” „ (Jn 1, 40-42)
***
hirdetésAmikor Jézus tanított, ezt mondta tanítványainak:
„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés… Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz.” (Mt 9, 37a-38)
Amikor pedig feltámadása után elbúcsúzott tőlük, ezeket (is) mondta nekik:
„Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket!” (Mt 28, 19a) és
„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16,15)
***
Ebből a két gondolatból kiindulva működik a Szent András Evangelizációs Iskola.
János evangéliuma alapján András volt, aki odavezette testvérét, Pétert az Úrhoz, és Péterből lett aztán az első pápa. Nagyobb valaki lett belőle, akit az Úr még nagyobb dolgokra hívott el, mint Andrást. Mi, az iskola munkatársai ilyen Andrások akarunk lenni, hogy akiket odavezetünk az Úrhoz, ők aztán még jobban szeressék és szolgálják Isten Országát, mint mi!
Jézus küldetést adott nekünk: tegyük az ő tanítványává az összes embert a földön, hirdessük az Ő örömhírét. Nem csak a papok feladata ez, hanem mindenkié, aki találkozott az Úr Jézussal!
Ezért alakult meg ez az iskola, hogy olyan keresztény embereket képezzen, akik hirdetik az Ő Országának Örömhírét.
Tehát hagyományos értelemben nevezett iskola, mert képez. Egymásra épülő kurzusokat tartunk, tartanak világszerte. Olyanoknak szólnak ezek a kurzusok, akik meg akarják tapasztalni igazán Isten szeretetét, hogy milyen Ővele és Őbenne élni, milyen az Ő tanítványának lenni, és hogyan lehet ezt másoknak is megmutatni.
Tanúkat, Tanítványokat, Evangelizátorokat, Apostolokat képzünk.
De nehogy azt higgye bárki is, hogy ez száraz tananyag. Nem, koránt sem! A lelked mélyére hatol, hogy teljes léteddel Istené lehess, és így hirdesd az Ő Országát! A hagyományoshoz, az „Egyháztól megszokott”-hoz képest új lendülettel és lelkesedéssel, újfajta kifejezésmóddal, új módszerekkel tanítunk és evangelizálunk. Ha felkeltettem az érdeklődésed, szeretettel ajánlom a honlapot, további információkat az iskoláról és a kurzusokról ott találsz.
Most pedig szeretnék egy kicsit arról is írni, hogy én hogyan találkoztam Jézussal ennek az iskolának és munkatársainak köszönhetően; hogy lettem én is az iskola tagja:
10 és fél éve találkoztam először az Iskola munkatársaival, módszertanával, és néhány éve én is elkötelezett munkatárs vagyok. Amennyire tudok, részt veszek kurzusokon, hol résztvevőként, hol szolgálóként. Tavaly nyáron Pannonhalmán volt Európai Szeminárium, amin részt vettünk a férjemmel.
Még gimnazista voltam, amikor az iskolai imacsoportunk akkori vezetője szervezett a csoportnak egy „nyári tábort”. Ebben az egy hétben mindannyiunk élete megváltozott, az egész csoport megváltozott. Nem imacsoport voltunk többé, hanem közösség. Tulajdonképpen az iskola kezdő kurzusán, a Fülöp kurzuson vettünk részt közösen, és megtapasztaltuk Isten végtelen szeretetét, döntöttünk mellette, és megtapasztaltuk, milyen az, amikor Isten kiárasztja ránk Szentlelkét.
A következő tanévet teljesen más lelkülettel kezdtük el, mint ahogy az előzőt befejeztük. Új tüzet adott nekünk az Úr.
Azon az őszön részt vettünk a Városmisszión, az iskolánkat is elkezdtük evangelizálni. Az elkövetkező nyarakon közösen/kisebb csoportokban/egyénileg újabb kurzusokon vettünk részt. Isten tanított, és formált általuk.
Amikor Budapestre kerültünk főiskolára/egyetemre (sokan direkt a közösség miatt jöttek Pestre vagy a környékre tanulni), ott is folytattuk a közösségi életet, és néhányan el is köteleződtünk a Szent András Iskolához. Külön öröm nekem, hogy a férjem is elkötelezett tag az iskolában, sőt (az életállapotunkból adódóan én most nem vagyok annyira aktív), ő még aktívabb is.
Egyetemi éveinkben többször szolgáltunk kurzusokon, amiket nem mi szerveztünk meg, hiszen mi még csak „próbaidősök”, „betanulók” voltunk. Olyan emberektől tanulhattunk, akiken láttuk, hogy Isten valóban megváltoztatta az életüket is, vezeti őket, példaképek előttünk. Mi pedig fejlődhettünk, tanulhattunk, és kibontakozhatott, hogy Isten nekünk milyen talentumokat adott; amiket aztán kamatoztathattunk az evangelizációban.
Nagy kegyelem volt nekem, amikor szervezhettem egy kurzust főként a közösségünk tagjainak, de nyitott volt „külsősök” felé is, így újabb áldott embereket ismerhettem meg a szolgálat által. Bár ez minden kurzuson így volt egyébként is. Ekkor már vártam első gyermekünket, így ez volt az utolsó kurzus (eddig), aminek a szervezésében igen aktívan részt vehettem.
Amikor első Kisfiunk (aki Szent Andrásról kapta a nevét, több okból is, de nem véletlenül) már nagyobbacska volt, két kurzusra őt is elvittük magunkkal szolgálni. És bár nem tudom, én mennyire voltam hasznos tagja a szolgáló csapatnak, hiszem, hogy volt értelme annak, hogy ott voltunk!
Visszagondolva vicces, hogy a mostani közösségünk tagjaival is találkoztunk korábban kurzusokon, és akkor még halvány sejtelmünk sem volt, hogy valaha ilyen testvéri közelségbe kerülünk egymással. Ugye, Isten útjai…
A hit nem magánügy, és Isten evangelizációra hív!
Ha keresed még az utad, hogy hogyan is evangelizálhatnál, vagy ha egyszerűen az istenkapcsolatodat szeretnéd építeni, akkor is szeretettel ajánlom a Szent András Evangelizációs Iskolát!
Szücs Szonja
Fotók: szentandras.ujevangelizacio.hu
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás