A stigmatizáció az egyik legkülönösebb jelenség: a stigma Krisztus halála és szenvedése során keletkezett sebek csodás megjelenését egy ember testén. Néhány szent láthatatlan stigmákat viselt, így Krisztus szenvedését testi jelek nélkül élték át.
Kategória
Lelkiség
„Ha csak egyetlen tanácsot adhatnék a barátaimnak, ez lenne az: vállalj gyereket. Legalább egyet. De ha lehetséges, legyen két, három, négy gyereked.”
Budapest közelében lévő kertvárosi házba lépek be megilletődötten. Rögtön három pici szempár néz rám kíváncsiskodva, miközben a háziasszony leírhatatlan energiával terel a nappaliba. A zsibongó gyerekek a galéria felé veszik az irányt, tekintetem a kanapé előtt lévő asztalra terelődik, ahol megszámlálhatatlanul sok kézzel írt levél és egy fénykép található. Barátságos, kifejezetten intelligens tekintetű férfi mosolyog rám a fotóról, mellette pedig igényes, szépen írt üzenetek százai. Börtönből írt levelek ezek, melyeknek írója jelen állás szerint élete végéig a rácsok mögött marad. „Életre ítélték”, ahogy a tényleges életfogytiglani büntetésüket töltő rabok szokták találóan mondani. De ez az élet mégis reményt és szeretetet kapott az elmúlt másfél évben: mindenki lemondott róla, kivéve egy családot, mely a Mécses Szeretetszolgálaton keresztül kezdett el levelezni vele.
A Relevant Magazine négy rövid pontban – és egy hosszabb felvezetőben – foglalja össze azt, hogy hogyan tudod megosztani másokkal a hitedet!
Mindig is szerettem időt szorítani az imára és a Biblia olvasására napi szinten. Ugyanakkor mindig éreztem egy bosszankodó furdalást, egy ásítozó, szórakozott űrt az imáimban. Könnyű kézbe venni a Szentírást és olvasni, de néha nehéz mit mondani Istennek.
Sokan megütközéssel fogadják és furcsálják mikor a dicsőítő imával (leginkább karizmatikusoknál) találkoznak. Én is átéltem. Mik ezek a feltett kezek? És hova ez a nagy lelkesedés?
Krisztus feltámadt! De hisz ez óriási hír! Nem is igazán lehetne ezt elégszer elmondani, mert amikor az ember megérti ennek az üzenetnek a fontosságát, akkor kedve támad egész álló nap csak ezt szajkózni, mintha nem is lenne jobb dolga. De, akkor miért nem éri el mindig ugyanazt a hatást bennünk?
Az alábbi olvasói levélben olyan általános iskolás gyerekek gondolatait osztjuk meg, akik korukat meghaladó érettséggel és várakozással készülnek Krisztus kereszthalálára, akinek szavai aligha lehetnének aktuálisabbak: „ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be az Isten országába.” (Mt 18,3)