Mi lehet az oka, hogy egyre több fiatal keresztény pár dönt a válás mellett? Mikor “elfogadható” a válás – ha egyáltalán van ilyen helyzet? Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta a Válaszkeresők podcast legújabb adásában ezekre a kérdésekre is válaszol!
Ki ne hallott volna már Gary Chapman világhírű íróról, az öt szeretetnyelv koncepciójának megalkotójáról? A 85 éves amerikai párkapcsolati szakértő és baptista lelkipásztor emberek millióinak segített már tanácsadó könyveivel. Vele nyílt lehetőségünk a beszélgetésre, melynek során természetesen a szeretetnyelvek is előkerültek, de sok más téma, így például a válás, az újrakezdés, a harag kezelése, és a jó házasság alapjai is.
A jegyesség időszakában nem csak az esküvőszervezés körül forog minden. Igyekszünk lélekben is felkészülni a házasságra, az életre szóló elköteleződésre. A következő személyes hangvételű cikkben azokat a gondolataimat fogalmaztam meg, melyek a szüleim válása óta foglalkoztatnak, de súlyukat csak most éreztem meg igazán.
„(A szeretet) mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha.” (1Kor 13,7-8a) Ismerem a nem működő kapcsolatok szívhasogató reménytelenségét. Az egymás mellett létezést. A hangtalan feszültséget. A könnyeket.
Időről-időre felmerül a kérdés (legutóbb a római családszinódus kapcsán), hogy haladva a korral, az egyház megengedi-e “végre” a válást? Nem tudom mennyire jelentene ez haladást, és természetesen egyáltalán nem tisztem nyilatkozni a tanítóhivatal nevében, azonban arra gondoltam, hogy írok egy posztot arról, hogy mit tanít ebben a kérdésben a Szentírás. Végső soron keresztények esetében ez sem egy utolsó szempont.
A szociológusok előtt már régóta ismert tény, hogy az elvált, egyszülős családokból érkező gyerekek rosszabbul teljesítenek a közép és felsőoktatásban és a számarányukhoz képest kevesebben szereznek diplomát. Ennek a jelenségnek az egyik leglényegesebb okára világít rá a norvégiai Oslói Egyetemen nemrég befejezett kutatás, amely azt az eredményt hozta, amit röviden úgy foglalhatnánk össze: azok a gyerekek, akik elveszítik az édesapjukat, elveszítik az ambíciójukat is.
