Mi lehet az oka, hogy egyre több fiatal keresztény pár dönt a válás mellett? Mikor “elfogadható” a válás – ha egyáltalán van ilyen helyzet? Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta a Válaszkeresők podcast legújabb adásában ezekre a kérdésekre is válaszol!
„Az utóbbi időben a házasságoknak nagyjából a fele végződik válással, bár az elmúlt évek statisztikái biztatóbbak. Olyan családokban, ahol a keresztény hit jelen van – és nem csak rítusok szintjén, hanem valóban a megélés része -, egy-egy ilyen komoly döntést sokkal több dilemma, kérdés, próbálkozás előz meg, hiszen szempont az is, hogy a pár mégis csak Isten előtt mondta ki az igenjét” – kezdte válaszadását Kozma-Vízkeleti Dániel, aki hangsúlyozta, hogy nem egyházi személyként, hanem pszichológusként ad választ a feltett kérdésre. “A rendszerszemléletű családterápiában azt szoktuk mondani, hogy
hirdetésa dolgoknak nem oka, hanem története van. Vagyis biztos, hogy nem egyetlen szempont, hanem nagyon sok tényező járul egy döntéshez, gyengítő vagy erősítő hatással.
Az egyik ilyen tényező az, hogy a most aktív középkorú vagy idősödő nemzedék hagyta örökül az ifjúságra, az éppen házasságra készülő fiatalokra azt a szemléletet, hogy á, gyerekek, legfeljebb elváltok! Ez a generáció növekvő mértékben választotta a válást, mint a kapcsolati nehézségekre adandó egyik lehetséges választ, sőt, mint egyetlen lehetséges választ.”
Pedig a kapcsolati nehézségekre sokféle válasz adható; például elkezdhetünk járni pár – és családterápiára, lelkigyakorlatra mehetünk, végezhetünk egyéni önreflektív munkát, és megújíthatjuk a kapcsolatunkat. „Nem tudnék családpszichoterapeutaként dolgozni, ha nem hinnék abban, hogy érdemes végigpróbálni egy csomó más megoldási kísérletet, mielőtt úgy döntünk, hogy a kapcsolatunk megszakítása lesz számunkra a megoldás.” A pszichológus elmondta; nemcsak az idősebb nemzedék szemlélete ragadt át ránk. “Olyan életstílust és kultúrát alakítottunk ki magunk köré, ami nem kedvez a tartós, elkötelezett, kiegyensúlyozott családi életnek. Számos szempont nehezíti ezt, az egyik a rítustalanság, a másik a fogyasztói kultúra túlhajszoltsága, azaz, hogy
mindenre úgy gondolunk, hogy lecserélem, eldobom.
Ha a cipőm talpa leválik, inkább veszek egy újat, minthogy cipészhez vigyem. Ez a szemlélet azonban nem kedvez a kapcsolat megjavításának, megújításának.”
Manapság az a tendencia is megfigyelhető keresztény párok körében, hogy nem 10-20, hanem 1-2 év után döntenek a válás mellett. Vajon miért futnak zátonyra ilyen hamar ezek a házasságok? „A párkapcsolatnak van egy természetes belső fejlődése. A kapcsolat elején a közös pontokat hangsúlyozzuk, azt, ami összeköt bennünket, ami szerethető a másikban, ami rokonszenves. Ketten egyek vagyunk, nagyon szeretünk közel kerülni egymáshoz ebben az időszakban.
A párkapcsolatnak azonban életfeladata körülbelül a harmadik-negyedik évében, hogy külön váljunk lélektani értelemben.
Újra emlékszünk arra, hogy nekem amúgy vannak szokásaim, szándékaim, elképzeléseim, karrierem, hobbijaim, barátaim, és ezeket elkezdjük kifejezni a párunk felé. A korábbi összhanghoz és egymásra hangoltsághoz képest ez egy konfliktusos időszak a kapcsolatban. Ha ezt megelőzte a házasságkötés – márpedig miért ne történhetett volna meg, hiszen sok keresztény pár 1-2 év után összeházasodik -, akkor bizony a pár kiteszi magát annak, hogy a házasságuk elején szembesülniük kell ezzel az életfeladattal, ami sok konfliktust hoz.” Kozma-Vízkeleti Dániel elmondta, hogy ez az életszakasz óriási hozadékkal is bír; ilyenkor alakítjuk ki ugyanis hátralévő közös életünk alapjait, a közös szabályokat és értékrendszert.
“Semmi garancia nincs arra, hogy mind a ketten ugyanolyan mintákkal érkeztünk a házasságba. Meg kell vitatnunk, hogy mire szánunk pénzt és mire nem? Hogyan választjuk külön a munka idejét a pihenés idejétől, hogyan töltjük a hétvégét, hogyan látogatjuk a szüleinket, hogyan tartjuk a kapcsolatot a barátainkkal? Fontos kérdés, hogy hogyan használjuk az okostelefont, be szabad-e vinni például a hálószobába, lehet-e este rajta még pötyögni? Nézünk-e tévét, vagy éppen nem vásárolunk tévékészüléket, mert azt gondoljuk, hogy nem akarjuk ennek kitenni magunkat?
Rengeteg szerepet kell leosztani, és sok szabályt megvitatni, ez pedig konfliktusok nélkül nem megy,
és összevetve a korábbi szerelmes állapottal, a harmónia lángolásával, nagyon más minőségű lesz a kapcsolat, ami egy szükséges szintlépés. Innentől kezdve lélektani értelemben nem egyek leszünk, hanem ketten vagyunk szövetségben. Látjuk már a különbségeket, ahogy egymás szerethető arcát is. Azt is tudjuk, hogy melyik a másiknak az az arca, amihez nehezebb kapcsolódni, és megtanuljuk, hogy ezt hogyan tudjuk kiváltani a másikból, ez pedig felelősséget rak rám. A felelősség a konfliktusokkal együtt olyan ijesztő lehet, hogy adott esetben a pár azt mondja, hogy ha ennyit veszekszünk, inkább váljunk el.”
Az adásban szó volt még az örökölt sors vallási megítéléséről és a családállításról is. A Válaszkeresők podcast 2. évadjában is az olvasóink által feltett kérdésekre válaszol Kozma-Vízkeleti Dániel pár-és családterapeuta, klinikai szakpszichológus, akinek te is felteheted kérdéseidet Youtube-kommentben!
hirdetés
