Közeleg október 31., a reformáció emléknapja. Unalomig ismerjük a hozzá tartozó szöveget: Luther Márton 1517-ben ezen a napon függesztette ki tanait a wittenbergi vár kapujára. Oké, bátor volt Luthertől, és a mai napig érezzük a tettének következményeit, de hogyan éljük meg a hitünket mi, reformátusok? És én mint protestáns újságíró a túlnyomórészt katolikus szerkesztőségben?
A reformáció híres alakja, Luther Márton jelenik meg a németországi Worms városának közlekedési lámpáin, a pálcika emberek helyett.
Ha már Wittenbergben nem sikerült, igyekezzünk mi megtenni: nyissuk meg a kapukat egymás előtt, legyünk alázattal egymás iránt, törekedjünk a párbeszédre és éljük is meg, amiről beszélünk!
Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.” (Róm 1,16-17)
Közeleg a 95 tétel kifüggesztésének 500. évfordulója, és (ettől amúgy függetlenül) a katolikus egyházon belül egy olyan ünnep, amelyhez búcsúnyerési lehetőség kapcsolódik. Már ez az együttállás is izgalmassá teszi az előttünk álló hetet. Elöljáróban, mintegy mottóként, engedjétek meg, hogy idézzek egy klasszikust: Aki az apostoli búcsú igazsága ellen szól, kiátkozást és gyalázatot érdemel! (Luther Márton 95 tételének 71. pontja)
500 éve történt valami Németországban, ami alapjaiban változtatta meg a világot. Hétfőn erről beszélgetünk négy nagyszerű emberrel a következő 777 OFFLINE-on!
Nyugodtan állíthatom, hogy anyatejjel szívtam magamba a katolikus hitet. A családomból sokan végeztek katolikus teológiát, hittant oktatnak és élő hitű közösségbe járnak, amiért nagyon hálás is vagyok. A nagymamám csecsemőkoromtól fogva vitt be napi szinten a hittanóráira és a templomba, így a szó szoros értelmében „belenőttem” a katolikusságba. Isten mindig is az életem része volt, de 15 éves voltam, amikor egy Istenélmény kapcsán „újjászülettem”, és újfajta kapcsolatom lett Jézussal. Azóta bármikor kérdeztem Istent, mindig megerősített abban, hogy nekem itt a helyem.
„A reformáció lenyűgöző kulturális hagyomány” – ezzel a gondolattal nyitotta meg Dr. Zsigmond Barna Pál, Újpest társadalmi kapcsolatokért felelős alpolgármestere azt az emlékülést, amelyet a reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából szervezett az észak-pesti kerület.
Adventi ebéden látta vendégül a magyarországi egyházak vezetőit Áder János köztársasági elnök kedden a Sándor-palotában, ahol arról beszélt: az egyházak intézményeik révén mutatják meg a társadalomnak, hogy hitük szeretetet közvetít, gyógyít és irgalmaz.
Írta és közzétette LUTHER MÁRTON (1483-1546) német reformátor 1517. október 31-én Wittenbergben, a vártemplom kapujára szögezve.
Az igazság kiderítése s és igyekezetétől indítva, megvitatásra kerülnek az alábbi tételek Wittenbergben, tisztelendő Luther Márton atya, a szabad művészetek és a szent teológia magisztere s ugyanott ezeknek rendes előadója elnökletével. Ezért kéri, hogy akik nem jelenhetnek meg ezeket velünk élőszóban megvitatni, tegyék meg távolból írásban. A mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Ámen.
(Luther 95 tétele 499 évvel ezelőtt, az akkori történelmi és egyházi körülmények között íródott, azokra reagált. Úgy gondoljuk, hogy ma is, nekünk is nagyon érdekes és értékes lehet, mindemellett olvassuk kellő bölcsességgel! – a 777 csapata)