Búcsúzzunk el a búcsútól?

Közeleg a 95 tétel kifüggesztésének 500. évfordulója, és (ettől amúgy függetlenül) a katolikus egyházon belül egy olyan ünnep, amelyhez búcsúnyerési lehetőség kapcsolódik. Már ez az együttállás is izgalmassá teszi az előttünk álló hetet. Elöljáróban, mintegy mottóként, engedjétek meg, hogy idézzek egy klasszikust: Aki az apostoli búcsú igazsága ellen szól, kiátkozást és gyalázatot érdemel! (Luther Márton 95 tételének 71. pontja)

Először is: mi a búcsú?

A búcsú “a bűnbánat szentségében már föloldozást nyert bűnért járó ideigtartó büntetés elengedése”. Tehát szorosan összekapcsolódik a tisztítótűz tanával, ahol azok a lelkek tisztulnak (bűnhődnek), akik már biztosan üdvözülnek, de még előtte tisztulásra van szükségük.

Mire NEM jó a búcsú? 

hirdetés

Az előbb leírtakból következik, hogy nem helyettesíti a Jézus Krisztusba vetett hitet. Nem mentheti meg a pokoltól azt, aki már elkárhozott. Nem tehet semmissé olyan bűnöket, amiket nem bántunk meg. Nem biztosítja be az üdvösséget. Nem kényszerít senkit a mennyországba, aki nem akar odamenni. És végül: nem vásárolható meg. (Sorry, a búcsúcédula elfogyott!)

Álljunk meg egy pillanatra! Miért jár büntetés a bűnért, ha már van bűnbocsánat?

A büntetést nem feltétlenül pedagógiai értelemben kell elképzelni. Valahogy inkább így: ha mélyen megbántok valakit, utána bocsánatot kérhetek, de az ő lelkében még sokáig megmaradhat a fájdalom, még akkor is, ha megbocsát. Tehát a bűnnek akkor is van következménye, ha időközben megbocsátják. A földön elkövetett bűneink ráadásul kihatással vannak mások életére is, és attól, hogy én meggyónom, és Isten megbocsátja, ez a hatás megmarad. Amikor pedig meghalok, miközben vágyok rá, hogy az Istennel találkozzam, rajtam vannak a bűneimnek ezek a maradványai, (plusz azok a bűnök amiket a legutolsó gyónásom óta elkövettem) amiktől meg kell tisztulnom, mielőtt odalépnék az elé, aki teljesen tiszta, tökéletesen szent, mert hozzá nem férhet semmi bűn. Ez az a tisztulási folyamat, amit tisztítótűznek nevezünk, és ezt tudja eltörölni a teljes búcsú.

Nézzünk egy egyszerű példát: meghívnak egy vendégségbe egy nagyon híres emberhez. Te el is indulsz, ahogy kell, dress code: öltöny, nyakkendő. Az odafele úton azonban defektet kapsz, és ki kell cserélned a kereket, ami miatt nyakig olajos meg koszos leszel. Amikor végül megérkezel a vendégségbe, nyilván az lesz az első kérdésed, hogy merre van a mosdó, hogy egy kicsit rendbe szedd magad, mert így nem állhatsz a házigazda elé. A halál utáni megtisztulás tulajdonképpen abból fakad, hogy ott világosan látjuk bűneinknek minden következményét, és mélységesen megbánjuk őket. Ez a bánat az, ami megtisztít minket, hogy Isten elé állhassunk.

És mi köze a pápának a búcsúhoz?

Ahhoz, hogy ezt megértsük, vissza kell mennünk kétezer évet, és el kell látogatnunk Jeruzsálembe. Jézus korában a zsidó főpapnak joga volt bizonyos bűnökért büntetést kiszabni, vagy azt elegedni, a közösségből kizárni és visszavenni. Ezt nevezték az “oldás és kötés hatalmának”, ami vonatkozik mind a bűn alóli föloldozásra, mind a büntetés elengedésére. A büntetés vezeklés volt a már megbánt bűnökért, és egyben jelezte a bűnbánat őszinteségét is, ha az illető elvégezte. A bűn és az érte járó büntetés eltörlése tehát nem esik egybe. Emellett már Jézus korában is hitték, hogy létezhet a halál után is büntetés, erről árulkodik például, amikor Makkabeus Júdás egy győztes csata után „Azért végzett engesztelést a halottakért, hogy bűneiktől megszabaduljanak.” (2 Makk 12,46), vagy Jézus mondata, amikor arról beszél, hogy bizonyos bűnök nem nyernek bocsánatot “sem ebben, sem az eljövendő világban” (Mt 12,31).

És ezen a ponton nézzünk meg egy igazán érdekes igehelyet: Mt 16,18-19:

“Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.”

Ahogy olvassuk, Péter három dolgot kap Jézustól: (1) új nevet (Petrosz, azaz kőszikla), (2) a kulcsokat és (3) az oldás és kötés hatalmát. A név kijelöli a küldetését (ahogy nagyon gyakran a Bibliában aki küldetést kap, nevet is kap hozzá) – ebben az esetben Péterre építi Jézus az Egyházát, a kulcsok az ország és a polgárai fölötti hatalmat jelentették (lásd: Iz 22,20-22; Jel 3,7) és az oldás és kötés hatalmáról már fentebb beszéltem. Innentől tartjuk azt, hogy a római pápának (mint Péter utódának és Krisztus földi helytartójának) különleges hatalma van a bűnökért járó büntetés felett. Természetesen ez a teológiának egy olyan tétele, ami fokozatosan tisztult le az évszázadok során, a Szentírásban “csak” a magja van meg (mint történt ez annyi minden mással, például a Szentháromság tanával is).

És a búcsúcédula?

Mivel a búcsú elnyerése a pápa szolgálatán keresztül történik, mindig van egy mozzanat, ami a Szentatyához köti. Ez ma az imádság a pápa szándékára, Luther korában pedig az adakozás volt a pápa szándékára. És mivel akkoriban a pápa szándéka éppen a Szent Péter bazilika felépítése volt, ami – lássuk be – nem egy könnyűszerkezetes hétvégi ház, a búcsúcédulát áruló szónokok minden lehetőt megtettek, hogy a jámbor híveket adakozásra buzdítsák. Ez finoman szólva vitatható döntésnek bizonyult. Luther egyébként magát a búcsút alapvetően nem tagadta, sőt a purgatóriumban is hitt (legalábbis a 95 tétel kiszögezésekor), mert nem a búcsú teológiája ellen volt, hanem az ellen a gyakorlat ellen, hogy pénzért árulják. Ez utóbbit amúgy a Tridenti zsinat óta a Katolikus Egyház sem teszi, de a búcsú gyakorlata a mai napig él, és mint lehetőség nyitott minden katolikus hívő előtt.

Hodász András

hirdetés