Nyugodtan állíthatom, hogy anyatejjel szívtam magamba a katolikus hitet. A családomból sokan végeztek katolikus teológiát, hittant oktatnak és élő hitű közösségbe járnak, amiért nagyon hálás is vagyok. A nagymamám csecsemőkoromtól fogva vitt be napi szinten a hittanóráira és a templomba, így a szó szoros értelmében „belenőttem” a katolikusságba. Isten mindig is az életem része volt, de 15 éves voltam, amikor egy Istenélmény kapcsán „újjászülettem”, és újfajta kapcsolatom lett Jézussal. Azóta bármikor kérdeztem Istent, mindig megerősített abban, hogy nekem itt a helyem.
Akkor kezdett el foglalkoztatni különösen a katolikus-protestáns kérdés, amikor a legjobb barátnőm megtért, és protestáns gyülekezetet választott. Ebben az időszakban kezdtem el én is egyre több protestáns szervezésű programon részt venni, és megláttam, hogy mennyi érték van ott. Tetszett, ahogy haladnak a korral, ami megmutatkozik a megjelenésükben, a zenéikben, a stílusukban. Megfogott, hogy mennyire komolyan veszik az igét, és milyen égő szeretettel szeretik Istent. Megláttam milyen csodálatos szívük van. Azóta sok protestáns barátom van, és mindig lenyűgöz, hogy milyen szép kapcsolatuk van Jézussal.
Bár sokat vitatkoztam a barátnőmmel (és másokkal is) az alapvető hitbeli különbségekről, mégis mindig fontosabb volt a kapcsolatunk, és az, hogy szeretettel forduljunk a másik felé, mint a véleménybeli ellentétek. Számos kérdésben a mai napig nem értünk egyet, de ebben a barátságban egyedülálló módon élem meg az egységet: igen, mást gondolunk. Igen, mindketten megvagyunk győződve a magunk igazáról. De nem a különbözőségekre koncentrálunk, hanem arra, ami közös: Jézus Krisztusra, Aki által üdvösségünk van, és Aki által kapcsolatba léphetünk az Atyával.
Nem egyszer volt részem szóbeli támadásban a felekezetem miatt, de ugyanúgy hallottam katolikus ismerőseimet szidni a protestánsokat. Szerintem nem krisztusi magatartás lekezelően beszélni egy testvérünkről, annak hitbeli meggyőződése miatt. Az egy másik kérdés, hogy nem értünk egyet számos ponton, és ezekről érdekes, és érdemes is eszmecseréket folytatni, de azt hiszem, abban mindannyian egyetértünk, hogy amit Krisztus parancsolt nekünk, azt komolyan kell vennünk:
hirdetés„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” Jn 13, 34-35
Nagyon szeretem Jézusban, hogy nem világraszóló csinnadrattában jött el közénk, hanem csecsemőként született meg egy jászolban, és egy család tagja lett. Ezzel arra is tanít, hogy a céljait nem feltétlen szószékekről, és kiemelt helyekről akarja elérni, hanem a legkisebb közösségekben is megvalósítani, mint a barátság és a házasság. Az egységnek nem csak néhanapján kell létrejönnie, különleges alkalmakkor, nagy eseményeken, hanem a kapcsolatainkban is a mindennapokban, hogy ne széthúzzuk, hanem építsük Krisztus Testét. Számomra nehezen elképzelhető (bár nagyon örülnék neki) az, hogy minden keresztény mindenben egyet fog érteni belátható időn belül, de az mindenképp egy elvárható dolog lenne, hogy így 500 év után képesek legyenek a különböző felekezetű keresztények egymás iránt is szeretetet tanúsítva, hitelesen képviselni Jézust. Akkor talán a többi ember is könnyebben elhinné nekünk a példánkat látva, hogy Isten maga a Szeretet. Egy focimeccset is viszonylag nehéz megnyerni az ellenféllel szemben, ha a csapat tagjai inkább mennek a saját fejük után, mint hogy együttműködjenek a társaikkal…
Végezetül a világ egyik leggyönyörűbb imájából idéznék, amelyet Jézus a Gecsemáné-kertben imádkozott:
„Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid – hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém –, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.” Jn 17,9-11
Bartos Lídia Lelle
fotó forrás: pexels.com
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás