Sokat hallunk manapság az öngondoskodásról, amely nagyon fontos szerepet játszik a reziliencia (szívósság, kihívásokkal szembeni lelki ellenállás) fejlesztésében. Felmerülhet a kérdés bennünk, hogy nem esünk már túlzásokba? Nem bízunk már lassan jobban a saját erőforrásainkban az Isten által kínált erő helyett, ami gyengeségeink felvállalásában aktiválódik csak igazán? Budai Evódia írása.
„Ha elfogadod, hogy értékes vagy, hiszen Isten szeretett gyermeke vagy, olyan leszel, mint egy kiömléses vulkán, amely a bensejéből meleget áraszt, kiemelkedik a saját környezetéből, és életet ad” – mondta tanításában Forgács Balázs katolikus pap a 777 imaestjén. De vajon hogyan kapcsolódik a láva és a vulkán önmagunk elfogadásához és a közösségépítéshez? Balázs atya szokatlan, ámde remekül működő hasonlatát bővebben is kibontotta, ezt osztjuk most meg Veletek.
Mikor leszek készen a szeretetre? Mikor fogok tudni továbblendülni életem egy nehézségén? Minek kell beteljesülnie, hogy végre elégedett legyek az életemmel? Vagy nem várakoznom kéne a különleges pillanatra?
Egyperces gondolatok az anyai élet vidám, felemelő, vágyott, olykor tehetetlen, máskor inspirált pillanatairól.